Nem fog a tollam, nincs bennem önként kiguruló betű. Nálatok jobban csak engem keserít el. Biztosan visszatér majd, és dalban mondom el. Két napja pl átsuhant bennem pár szótag, éreztem, hogy közel járok ahhoz, hogy klimpírozzak a billentyűkön, mert rózsaszín felfújt mókus lufi voltam, de ahogy vártam-vártam, hogy Isten igazából leterítsen az ihlet, azzal a lendülettel ki is került. Szoktam rajta erősen gondolkozni, hogy mennyire fogom/nem fogom bánni, hogy ez az időszak kimarad a blogból, de ez sem hozza közelebb a témát hozzám. Közben lepereg a nyár, ide-oda jegyzem a fiúk cuki beszólásait, Lola minden rezdülését, arcát, baba-voltát igyekszem tartósítani, és elrakni 'télire', illetve telefonban rendszerezetlenül gyűlnek a képek. Ha éppen gyűlnek. Én meg leginkább a pete-lárva-báb-kifejlett rovar/pillangó stádiumokon osztozom. Leginkább az első kettő lépcsőfokot gyakorlom, majd úgy kelek reggel, hogy ebben a kérdéskörben már nincs bizonytalannak minősített kérdésem, és a vizsgaszimulátor tovább enged a következő fokozatra. Ehhez a kérdéscsoporthoz már csak akkor akarok visszatérni, ha
másik gyakorlómódban hibás választ adok a kérdések valamelyikére. Aztán jöhet a pille szálldosás.
Néha olyan érzésem van, engem hamarabb utolért a midlife crisis, és nyűglődés van belül rendesen. Egyik pillanatban minden kérdés számomra, ami eddig történt velem, másik pillanatban meg tök evidens, és tisztán egyértelmű a következő lépés, és következő x év.
Szóval ha megvártok, ha kibírjátok várni a pillangót, és még akkor is itt lesztek, akkor majd utólag lehet elkap a hagyjunk nyomot az utókornak lendület, és ráncba szedve, értelmesen magam számára is kivasalom ezt a sok vasalnivalót.
Biztos megnyugtatnátok, ha azt mondanátok, pont ilyen nyűglődős, holdtölte és fogyatkozós időszakon átvertétek már magatokat, és az elkövetkezendő 7 év majd megint nyugis és egyértelmű lesz. Biztosan... :))
No para, ez lehet, algásabb színűre sikeredett, és távolról olvasva megint homályosabban fest, mint ami, de van valóságtartalma. Annyi biztosan, mint a KUFLI meséknek.
Kiskatám! Gondoltam Rád menet közben. Hogy vaj' a nyelvtantanárnéni forog-e az ágyában a sok stilisztikai blődségtől, amit ideeresztettem :D ?? Bevenné a gyomra, hogy szépen körbefolyja, és kielemezze? ... Blöeee
