Utánkövetés - Mózi

Írtam egyszer október körül egy posztot, az első "pofonról", amely Mózi iskolaérettségével kapcsolatban csattant rajtam saját megélésem alapján. Most március van, jöjjön egy utánkövetés. Akkor a következő hidegvizes zuhany ért:

- Fejlesztésre szorul a koncentrációja, figyelme 

- Edzeni kell a beszédfegyelmet

- Korához képest elmaradott a finommotorika (amihez szükséges a nagy mozgásokat is vizsgálni, fejleszteni)

- Jobb-bal tudatosítás, kondicionálás

Októbertől ovin belül járunk (pontosabban Mohamed megy a hegyhez az oviba) fejlesztő pedagógushoz, mert bár én túlzásnak tartom napjaink agyonfejlesztett gyerekeit ez a finommozgás tényleg le van maradva Mózinál, és nem tudok belelazulni, hogy később majd utoléri a többieket. Pedig így lesz, és hátha addigra nem utáltatjuk meg vele. Viszont ha valamiről konkrétan tudjuk, hogy szükséges csiszolni, akkor nem tudjuk félvállról venni. Ennek ellenére továbbra is nagyon hullámzóan élem meg ezt. Kicsit saját kudarcomként.Az ovis foglalkozáson túl járunk külön Erzsike nénihez is, ahol elkezdték kb nulláról a rajzolást (nagy vállmozgással, majd könyökmozgás, és utána csuklóból), kedden Éva nénihez járunk mozgásfejlesztésre, szerdán önszorgalomból pontosabban lelkesedésből ovin belül járnak gyerekjógára Emőke nénihez és Tibi bácsihoz kétszer úszni… Ők nagyon jól bírják :D. Ha van olyan hét, hogy csak én tudom vinni őket, akkor soknak érzem.

Hogy miért élem meg hullámzóan? 

» Mert annak ellenére, hogy egyszerre 2 helyről is felhívták erre a figyelmünk, úgy gondolom, nincs gáz. Amikor látom pl tornán a többi gyerek között, akkor felmerül benne a kérdés, hogy mi a csudának vagyunk mi itt? Nem a mozgásos dolgokban látom a hiányt, sőt. Hanem a figyelmével és koncentráltságával. Hogy ne kalandozzon el, ne beszéljen bele az órába, ha eszébe jut valami történet, amit egyből meg akar osztani, és hasonlók (bár én továbbra sem akarom annyire lemoderálni a gyereket, hogy szemellenzőt tegyenek rá, de a tisztelettudás határain belül maradjon. Könnyebben kezelhető lenne, de számomra olyan hamvába hóttak és gyanúsan csendesek-rendesek az ennyire szófogadó gyerekek :). Szóval egyrészt nyugodt vagyok, mert a mozgása koordinált, érti a feladatot, követi és kivitelezi stb, ettől függetlenül hasznosnak érzem az ilyen (kis) csoportos foglalkozást, ahol alkalmazkodnia, várnia kell a többiek miatt vagy érzékelni a képességbeli különbségeket.

» Egyik órán Erzsike néni nagyon megdícséri, hogy ügyes, figylet, sokat változott stb, következő alkalommal meg azt mondja, hogy biztos fáradt volt, de teljesen 'szét volt esve'. Ilyenkor megint eltántorítanak. Ilyen szavakat és erős eltéréseket nehezen veszek be. Mert én nem érzem ennyire végletesnek a helyzetet, sőt. És ezzel nem tudok mit kezdeni. Valszeg ezt kellene kiiktatnom, és jobban bíznom a saját meglátásomban, megérzésemben. Mindenkinek vannak erősebb és gyengébb napjai. 
Volt hogy elővettük a feladatokat otthon, de úgy ítéltem meg, rosszabbat teszek vele a gyerekkel, mert én esek kétségbe belül, ha valamit tényleg gyengébnek ítélek meg, és rápörgök - magammal rántva a gyereket.  Mintha hirtelenjében ezt valami rögzült, fix dolognak kellene gondolni, ami nem javítható, erősíthető. Pedig de :). Hiába számol ügyesen, ha kacsacsőrt kell tennie vagy egyenlőség jelet, akkor a keze nem boldogul. Most talán már jobban. Vagy ha ki kell egészítenie a halmazokat megfelelőszámú megadott rajzzal, hiába tudja hogy még 3 vagy 5 valamit (halat, gyertyát, létrát, házat, virágot) kell rajzolnia, ha felismerhetetlen egyik-másik rajz, amivel kiegészíti. Érzem a javulást, és ez nagyon megnyugtat, hogy a nyáron még csipkét verni is megtanul(hat), annyit ügyesedik majd a finommotorikája.

BAL-JOBB (bal-jobb, mennek a majok...) 

Néha eleresztem ezt a problematikát, hogy én sem tudom hirtelen merre van a jobb és a bal, máskor ráparázok, hogy remélem, nem a diszlexia egyik jele ez. Az elfordított betűket sem fedezi fel mindig a sorok között. (Nem arra gondolok, hogy már betűket kell tudnia, hanem a papír sarkán ott van egy ábra, hogy keressen pl pont olyanokat - mondjuk FC betűpárok - több sornyi nyomtatott betűből, és  karikázza be. Ő azt is bekarikázza ha el van benne fordítva az FC, azt mondja, ugyanaz)

Higgggyétek el, minden alkalommal kupán csapom magam, hogy miért nem bízok jobban a gyerekben. Nem a gyerekkel van a baj. Magamban nem bízok, hogy tudom-e mit és hogyan kell kezelni. Fel kell-e már hogy ez tűnjön nekem, vagy esetleg megint később derül ki, hogy Anyuka, hogy nem vette ezt észre eddig? Hogy nem tűnt fel, csak az utolsó pillanatban.?

Ezeket a belső paráimat leszámítva imádom látni, ahogy fejlődik, ügyesedik, érik, komolyodik. Ledöbbenek, hogy átússza a medencét anélkül, hogy letenné a lábát szabályos levegővételekkel, ledöbbenek, micsoda megfigyelő képessége van, annak ellenére, hogy nem tud egyszerre egy dolgora koncentrálni. Mellette végigpásztázza az összes csápjával a helyet, ahol van, és otthon kérdezi meg, hogy mi volt az, láttam-e vagy hogy milyen színű volt és hány volt belőle. Nekem meg az sem tűnik fel, hogy ott volt-e az a valami.

A múlt héten felvételi elbeszélgetésen voltunk bent a suliban, és közösen voltunk nagyon büszkék Rá. Mármint én rá, és ő is magára. A beszélőkéje nagyon jó, ha beindul :)). Szereplési helyzetben elsőre természetesen bátortalan, de utána meglódul és kinyílik. Ha Lóci is ott van, akkor túlnyílnak :D. Nem mindig jutunk el az elvirágzásig, annyira tudnak pörögni idegen helyen, helyzetben, idegen emberek előtt. Huhhh… Sok(k) is néha. Ha megkérdezik tőle, mikor született, akkor azt mondja, január. 

- És mind januárOSOK vagyunk. Én és Lola vízöntő, Lóci Bak 

:D :D (ezt a felvételin is elmondta)

Örülök nagyon, hogy mind az úszást, mint a gyerekjógát annyira szeretik, hogy a múltkor miattam nem tudtunk menni, és teljesen ki voltak kelve magukból, hogy ilyen nincs, hogy megint miattam  (a múlt hét előtt Lola volt beteg/lázas, azért nem mentünk 2-szer csak 1-szer) nem megyünk, pedig nagyon szeretnének.

Matyi és Sári - könyvélmény, ... mert szeretjük

Pár napja, ahogy haladunk előre - sőt a végéhez közelítünk - a Matyi és Sári sorozatban, érik bennem az igény, hogy újból gyakrabban elővegyem a blogot, és írjak magunkról.Ma pedig a bölcsőde öltözőjében a lovak közé is csapok, amíg kintről őrzöm Lola álmát.Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire imádjuk a meséket. Mózinak már szoktam pedzegetni, hogy gondoljon bele, mekkora kincs birtokában lesz, ha megtanul olvasni. Bármit leemelhet a polcról, és kiszaladnak belőle, megelevenednek előtte a lapok. Csak győzze befogni és megszelidíteni. Ennek a “titoknak” a nyitja egyébként sosem volt ennyire misztikus bennem. Sosem éreztem ezt olyan nagy számnak, közben meg hogy a csudába ne lenne. (Ma is emlékszem a meghökkenésemre egy éjjel-nappali boltban, amikor megkért egy idős néni, hogy olvassam neki a feliratokat, mert ő nem tanult olvasni…) Imádok nekik könyvből mesélni (a valós, megtörtént események, szereplők, valamint a kitalált fantazmagóriák keveredésén alapuló kreatív alkotások az Attila asztalán születnek :D). Zabáljuk is a könyveket. Főként a folytatásos, több kötetes sorozatokat. 8 kötet Rumini azért elég magasra tette a lécet. Mostanában nem is annyira én válogattam, hanem Mama hall, olvas jó ötleteket. Ilyen ez a Matyi és Sári is. Magyar gyerekirodalmak (Rumini és Lenge mesék) után egy cseh remek. 

Bob és Bobek? Rumcájsz? - Kb azonos generáció vagyunk. Biztosan ismeritek. 

Miloš Macourek meséi ezek is Adolf Born festőművész illusztrálásával, aki képregényeket és karikatúrákat illusztrált, majd a 70-es években őt is betiltották. Burkoltan jelennek meg a rajzfilmekben szarkasztikus, abszurd fura meselényei.
Tuti, nem elhanyagolható a fordító szerepe abban (Kocsis Péternek hála), hogy a hrabali kocsma dumára emlékeztető cseh köznyelvet (amely a magyarnál sokkal élesebben válik el az irodalmi nyelvtől) olyan meghökkentő módon pattintja fel itt-ott, hogy hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez most komoly vagy humor, és pont így olvassam-e fel a gyerekeknek :D. Reggel - délben - este kérik, nálam ez a sikeres gyerekkönyv mércéje. És nem szakítjuk meg a sorozat külön köteteit más könyvekkel/mesékkel sem. A hrabali prózára jellemző, szinte egyetlen mondatos történet itt is felüti a fejét. Nincsenek gondolatjelek, párbeszédek, sok helyen a mondatok sincsenek ponttal elkülönítve, lezárva, max vesszővel. Az én kíváncsiságomat és mesemondó rajongásomat növeli, amikor számomra is tetszetős új történetek vannak terítéken, ráadásul nem lehet menet közben elkalandozni fejben, mert a tagolásra, hangsúlyozásra figyelni kell. Cseles ;-). Szeretem a fanyar humorú meséket, itt pedig a stílus, a fordítás és az illusztráció szentháromság ferde tükrében vissza-visszaverődik a poroszos nevelés nyers szigora, ami viccesen groteszknek hat.

A történeteket nem írom le, csak azt a kiindulási alapot, hogy Matyinak és Sárinak a 3. béből birtokában van egy olyan régi, levágott vezetékű telefonkagyló (már ennek ténye is egyébként mosolyogtató, mert a mi gyerekeink már nem igazán ismerik a vonalas és kagylós telefont), amibe bármilyen kívánságot belemondva teljesíti azt a legtermészetesebb módon, mégis nagyon részletesen tálalva. Szívja a gyerek figyelmét, mert elmosódik a határ fantázia és valóság között pont úgy és annyira, ahogy a fejükben még ilyenkor a dolgok menete, és a világról alkotott elképzelésük. Szóval néha NAGYON :D.

Lócika kedvenc története a torokgyulladás, amikor Matyi és Sári beteg osztáytársukat gyógyítják meg úgy, hogy azt kérik a telefonkagylótól, hogy legyenek bacilus méretűek, és bemásznak Kropácsek torkába, ahol megküzdenek a bacikkal, püfölik súrolókefével és vödörrel.

Viccesek a karakterek, a történetek alapja tök átlagos és hétköznapi (iskola, vakáció, kirándulás, költözés stb). Ezt bolondítja meg a telefonkagylóval vagy a telefonkagyló elvesztésével és teszi élvezhetővé, hogy előkerül benne Napóleon, Mozart, Marie Antoinette, Michelangelo, kalózok, állatok, tengerpart, cirkusz miegymás

Megjelent kötetek

Matyi és Sári az iskolában
Matyi és Sári nyaral
Matyi és Sári mindent megold
Matyi és Sári a világ körül
Matyi és Sári a történelemben

Én nem érzékeltem, hogy nagyon egymásra épülnének a történetek. Nyilván iskola után olvastuk a vakáció részt, de nincs sorrendiség, ide-oda utalás előfordul.

Ajánlott korosztály: 5-8 év

Felhasznált forrás: wikipedia, pagony.hu, konyves.blog.hu

Mózi cuki

Mózit nagyon foglalkoztatja a hajléktalan téma. Fél/tart tőlük, és sajnos bekategorizálta, hogy mivel ennyire elárvultak és szakadtak, akkor biztosan rosszak, gonoszak is. Kb egész úton hazafelé most pénteken is erről beszélgettük, és aztán vacsora közben megkérdezte.

- Anya, hogy lettek a hajlétalanok? Azt mondták, "Édesapám, én elmegyek világot látni" és eltévedtek?

Látszik, hogy ezt nehezen veszi be, hogy valaki önhibáján kívül is elszegényedhet vagy születhet szegény családba, vagy bármi...

A népmesék azért még éreztetik a hatásukat ;-)

Lola 25 hó

Kató Eszter Photograpy

Már elmúlt, de kb. Kötök egy 2018 februárban fixált bokrétát (~összegzést) róluk egyesével, amíg délutáni szieszta van.

>> EVÉS: 

Vmelyik posztban azt írtam, hogy Lolával nehéz most, és felér 3 gyerekkel és akarattal. Nem is kell ezen meglepődni, könyv szerint tapossuk a 2 éves dackorszakot. Kezdtük hamarabb, bizonyos tevékneységek esetében, mint evés-önállósodás. Kb 13 hónaptól kezdve jelen van, abszolút nem hagyta magát onnantól etetni. Voltak kurta próbálkozások, hogy én etetem, és ő is kap egy kanalat, de nem tudtam vele sokáig "átverni". Hagytam is, hadd csinálja, utána fürdés, kimosakodás. Mostanra egész jól megy, ha nem kezd el malackodni, és kanállal kevergetni az ivóvízben.

>> VETKŐZÉS-ÖLTÖZÉS

Következő a vetkőzés volt. Először csak a zoknit, majd a nadrágot, később a bodyból kibújt hogy letolja felülről (ezért egyiknek-másknak divatos csónak nyaka és ejtett válla van :)) magáról a textilt. Meglepően hamarabb kezdte, mint a fúk, és az öltözésnél is meg vagyok lepődve, hogy zoknit, cipőt húz, és hogy a cipzárt is próbálja beakasztani... Vérmérsékletemtől és időtől függ, hogy mennyire hagyok ennek kibontakoztatására elegendő teret. Rügyfakadásig elég jól kijövünk egymással, utána hol így-hol úgy.

>> UTÁNZÁS

Kedvencem. Annyira cuki, amikor vacsora asztalnál valamin megy a heherészés, bohóckodás a fiúk részéről, és ő is bekapcsolódik, utánozza a nevető testartást, mozdulatokat, hangokat, közben a kis szemeivel pásztáz négyőnket, hogy ki mit és hogyan csinál, de az alap sztorit nem feltétlenül érti.

Imádom a reggeli csajos szedelőzködést, hogy kéri a labellot, hogy bekenje a száját, az arcpirosító ecsetet vagy egyenesen odahúzza a felépőt megelőzve engem, és elkezd matatni az eszközök között, közben élvezi, ahogy csörögnek a műanyagok :D. Kis táska, motor és/vagy játék babakocsi nélkül nem mozdulhatunk semerre. Na ezen volt mostanában a hó miatt és betegség miatt bajúsz összeakasztás, hogy melyiket nem vesszük k

i a csomagtartóból.

>> BESZÉD/KOMMUNIKÁCIÓ

Azt hittem, Mózi későn beszélt és későn kezdett  szavakat alkotni vagy próbálkozni... Lolához képest pedig egy turbo Karinthy. ANYA, APA, MAMA, NYANYANYA, PAPA, BABA, LOLA, NEM, AHHHA... Túlzás nélkül kb ennyi szóval dolgozott két éves koráig. A 'köszönöm'öt és az 'egészség' szavakat is elég jól visszaadta, de ez nem feliserhető egy idegen számára sztuáción kívül. Ritmikusságot és dallamot nagyon szépen utánozza vissza. Mondhatnám, hogy a bölcsi hozta meg a változást, de szerintem 5 összefüggő napot nem voltunk még február 1-től, és összeszámolgatva keresztül-kasul is kb 6-7 nap van a rovásunkon... Viszont mostanában érzek javulást. Pénteken csak úgy a semmből a hólapátoló nénire az OTP előtt megeresztette, hogy NÉNI..., és meg olvadoztam. Majd a kocsiból az üres telek előtt a kereszteződésnél, ahol a fiúk nézték mindig egy régi romos ház dózerolást, mutatta a nagy semmire, hogy HÁZ. Szombaton reggel kérdeztem, hogy mit kér reggelire, és mondta, hogy TEJ. Szóval ez az elmúlt 3 nap terméke. Az állathangok utánzásával nincs gond, sőt remekül ért mindent, mutogat, és eldöntendő kérdésekre válaszol. 

Az én lányom, és valszeg nem ér olyat mondanom rá anyaként, hogy fúria :D, de néha mikor beleharapok a szám csücskébe, akkor így gondolom :).

Nem egy simulékony/barátkozós kislány. Idegen gyerekek közeledését kifejezetten nem szereti. Én ezt tudom, de néha olyan hülyén jön ki, amikor tök cuki gyerekek jönnek oda hozzá barátságosan, ő meg tiltakozik zsebredugott kézzel vagy bekapja a pipát, nyeffeg vagy ha már nagyon nem ért belőle a közeledő gyerek, és nem vagyok kéznél, akkor toszít rajta egyet...

A bölcsiben sem kell félteni (aminek bevallom picit örülök), mert 2 fiú mellett edződött, és nem hagyja magát. Sőt hangosan magyarázva próbál érvényt szerezni az akaratának. Kell csiszolni a technikán.

>> FÉL(ŐS)

2 fiú után ez megint különbségként jön ki, és nem tudok rajta javítani. Persze nem is kell erőszakosan, de a jelmezesektől annyira fél, hogy két kis pillangónak öltözött 3-4 évessel sem bír ordítás nélkül meglenni egy öltözőben. Sajna, a fiúk rá is gyúrnak, mert kevésbbé direkt módon, de Lolának célozva hörögnek, bőgnek, böffögnek állathangon itthon, mert tudják, hogy fél tőle. Ilyenkor néha jön Lola árulkodni, hogy "Tátá (Lóci vagy Mózi) ooóóuuaaa"- Mózi vagy Lóci oroszlán bőgéssel ijesztgeti. És közben szopja az ujját, és tekergeti a szőke kis tincseit. Az állatos mese könyvekben is a bárány, bocii hangokra befogja a fülét, és mutatja hogy nem jó, nem akarja hallan. Szóval egy része annyira gyámoltalan kislány, a másik meg egy ~ erőszakszervezet. Hisztizik visítva egyből, ha nem az van, amit ő szeretne. És nyilván nem lehet mindig az.

>> TÁNC, ZENE

Amennyit énekeltem Mózinak és Lócinak annak kb töredéke jut Lolának. És nem azért mert én nem akarom, hanem integetve jelez rééégóta, hogy "neeeem". Nem kér belőlem :). Az egyszerűbb süss fel napocska már belefér. Viszont táncolni nagyon cukin táncolnak. Látja a fiúktól az elvadult mozdulatokat, és nem annyira a kecses légies stílus kedvelője, hanem inkább pogózik.

>> MESE (OLVASÁS)

Igyekeztem figyelni rá, hogy neki is meglegyen a saját korának megfelelő (esti) mese, ne csak azt hallja, amit a fiúk kérnek. Eleinte nem volt egyszerű, mert csak az állatos kihajtogatós kemény könyveket nézegettük, de szépen belesimult a napi rutinba, és fokozatosan bevettük Pipp és Pollit, Bogyó és Babócát, Maszat stb

>> FÉLTÉKENYSÉG

Ez rendesen jelen van mióta tudatára ébredt. Itt is pl éktelen ordítás keletkezik, ha este miután neki meséltem és ölben volt, és a fiúk következnek átadja a mellettem lévő helyeket nekik. Szó sem lehet erről. Az sem mindig jó, ha őt ölbe veszem, hogy a két fiú két oldalt üljön. Mivel Mózi és Lóci is igényli, hogy legalább mese közben hozzám bújjanak, nem is szoktam engedni ebből. Próbálom rábeszélni, hogy ő meg ülhet az ölembe, nem mindig tetszik neki. Lócikával ilyenkor nagy harcot vívnak. Mózi meg átadja a helyét a végén, de azért megjegyzi, hogy ez nem szép, és ő szeretne mellettem ülni... Hasonló szituácó nem csak meseolvasás közben jelentkezik. És Lóci nagyon beleáll ebbe. Élvezettel visíttatja és visít ő is. Szóval az esti meghitt meseolvasás nem mindig annyira idilli.

>> ALVÁS

Egész szépen beállt a saját ágyban alvás egész éjszaka, de most ez a hetes betegség bedöntötte a rendszert, újra kell kalibrálnunk.

>> APASZERELEM

Napjában százszor elmondja, hogy APA. Ha megzörren a kávéfőző vagy a daráló. Ha meglátja a papucsot, nadrágot, és mint az ágyugolyó kilőnnek a folyosóra bármilyen pozicióból, ha csörren a kulcs. Azért a zenit még én vagyok. Nincs is ezzel baj :))). 

Én az összes jelenlegi hisztijével, visításával, félénk amazonságával imádom. Anya-lánya szerelem

Kató Eszter Photography