Halloween

Igyekszem a képet is intézni holnap... 

Szeretem, hogy Mózi még annyira ‘tiszta’. 

Itthon és az óvodában nem ünnepeltük a halloween-t, nem ismernek a gyerekek félelmetes karaktereket, meséket, így most kicsit bajban voltunk... :)

Nincs rálátásom az iskolák szokásaira, de evidensnek tűnt számomra, hogy egy kéttannyelvű suliban a halloween ünneplése nem kiugró “erkölcstelenség”. 

Tudtuk, hogy ez jelmezes, beöltözős PROGRAM. Az időbeosztásomba én még sem szorítottam megfelelő mennyiségű időt a felkészülésre. Sőt. Ja. Mert nyilván én szerettem volna csinálni.

Összedugtuk a fejünket, hogy mi szeretne lenni. Próbáltam lebeszélni a kismackóról, mert tudtam, hogy ő érezné kellemetlenül magát benne :D.

Felcsaptuk a netet, és kerek szemekkel nézték a lehetőségeket... Mondta Mózi, hogy ő nem szeretne ilyen ijesztő lenni. Végül megállapodtunk egy K A L Ó Z ban. 

-» Szerintem remek átmenet volt a kismackó és az életrekelt, baltával fejbevert, vérző mumifikált vámpír között. Nekem is :). Az Aranyélet még most is elevenen él bennem... :D

A kalóz lehet cuki is - ha akar, illetve vagány is. 

Mózi rettenet lelkes volt, csak szerdán az iskolában levitték az orvoshoz, mert piros volt a szeme -kötőhártya... :(

Csütörtök, péntek nem is volt suliban, viszont időben elkaptuk, mert már szerda estétől gyöngyözött a floxal. Délután a partira már mehetett. Nagyon nem akart lemaradni. 

Én pedig igyekeztem du-este összehozni egy ‘kabátot’, kardot. Csizmára nem futotta energia, viszont volt tetkónk, vettünk hosszúhajú fekete parókát, varrtam bőrből szemtakarót és egy karimás Barbour kalapot összecsippentettünk elől kalózosan.

Mózi annyira szép és lágy vonású gyerek, hogy a fekete parókában tényleg beillett volna lánynak is. Az én anyai szívem biztos így látta. 

Kacérkodtam a gondolattal, hogy még éjszaka megsütöm a muffinokat is az Oreo pókokkal, de aztán hulla voltam. Reggel nagy reményekkel nekifogtunk, DE egész nap nem volt áram, amit ugyan e.on előre megüzent, csak nem véstem fel... Nagyanyáékhoz gurultunk át megsütni, itthon pár karton denevért kivágtunk előre.

Lehetett vinni sütit, faragott tököt, mert a tornateremben volt sütivásár, hangulatnak megfelelő dekoráció, zsákbamacska és verseny. Én gurultam be du az összes gyerekkel, és oh jajjjj, Lola egy darabig gyűjtötte az infót, majd amikor levittük a sütit a tornaterembe, rázendített nagyon. Kint vígasztalta egy néni, amíg én beléptem, mert be sem mert jönni, de akkor még nem pityergett. 

A kirakott édességek olyan mosolyogtatóan meghatóak voltak számomra. Látszott, hogy sok anyuka felcsapta a pintrestet a ‘halloween cakes’ keresőszóval, és születtek kajla, de annál kedvesebb szellemek, szemgolyók, pókok, pókhálók. Mi is hozzácsaptuk a házi kajlaságunkat. Lóci nagyon élvezte, de mondta, hogy egyik-másik jelmeztől még ő is megijedt :).

A parti után azzal fogadott Mózi, hogy Anya, nem én nyertem, nem én voltam a legfélelmetesebb :)))). Feldobva jöttünk el. Vásárolhattak a BÜFÉÉÉben (egyébként az első-második osztály még nem használhatja a büfét), vett is sok hasznos csemegét...

Este fél 11-kor pedig kicsattogott, és az ágy mellett izgatottan újságolta, hogy volt egy nagyobb fiú, aki tudott varázsolni!!! Viszont azt mondta, otthon felejtette a varázspálcáját (ez is a show része volt ;-)), DE kendőkből varázsolt egyett!!! Áhitattal áradozott a kártyatrükökkről, de totál el akarta hinni, abszolút nem éreztem a gyanakvást rajta, hogy ez csel. 

Egyik Karácsonyi ajándék azt hiszem, pipa ;)

Most én olvasok - Amíg megváltjuk a világot - ... mert szertjük

Ma fél 11-kor keltem. Első prózai gondolatom: Ennyire kivagyok fingva... :D?

Ígértem 2 posztot is a múltkor iskolai öko-héttel kapcsolatban. Jöjjön az egyik.

Szeptember elején találtam egy könyvet. Pontosabban a debreceni Pagonyban Mártinak mindig van pikk-pakk jó ötlete. Ő javasolta a Most én olvasok sorozatot (a sorozat lényege, hogy nehézségi fokozat alapján javasol az olvasnitanuló gyerekeknek asszerint besorolva, hogy mekkora betűvel van szedve, és hány modat-kép van egy oldalon). A gondola sarkán egyből megfogott a Zöldszívűek Társasága. Ajj, Mozinak tökéletes meglepetés lesz. Az első oldalakba beleolvasva, mintha róla írtak volna.

Yo. Kosárba be, pénztárba le, fizetni ki...

Alig vártam, hogy az autóban elújságoljam neki, hogy írtak róla egy könyvet. Pontosabban az, ami neki (is) annyira fontos, mást is inspiralt, de annyira hogy könyvet is kanyarítottak belőle. Este felfaltuk az egészet. Mózinak pedig vigyorogva csillogott a szeme. Azóta többször elolvastuk.

Doma öko iskolába jár, ahol öko-hét van éppen. A hét napjai egy-egy fejezet a könyvben.

HÉTFŐ a kreatívkodásé, 

KEDDen előadás, 

SZERDÁn szemétszedés, 

CSÜTÖRTÖKön nem használt játék csere-bere nap, 

PÉNTEK virágültetés. 

Minden napra tartogat egy-egy kiemelten fontos napirendi pontot, ami mentén mi is elkezdhetünk fejlődni a témában. Mózival oda-vissza tanítjuk egymást.

"Doma vagyok, és szeretném rendbe tenni a világot. Először is veszek egy hatalmas seprűt, és szépen felseprem a szemetet a világ útjairól. Ha ez kész, kihalászom a nejlonzacskókat az óceánokból, és napelemessé alakítom át az összes járművet... Ezután visszafagyasztom a jéghegyeket, és visszahűtöm a Földet."

Gondoltam, hozok megint ilyen ötletet is, hiszen nehéz lenne megfeledkezni arrol, hogy jön a karácsony. Én már elbújnék a bevasarlóközpontok elől (nem mintha nagyon gyakran jarnank). Pesten szerencsétlen dolgozók, mór októbertől full karacsonyi dekoraciók és piros-zöld kockás flanel termékek közott élik az indián nyarat... Elég blöeee élmény volt a minap :D 

Szóval én ezt most nem ebből az apropóból hoztam. Ezek csak olyan mini hétkoznapi megelepetések. Ami ha témába vág, tökeletes segítség. Nálunk egy új radírtól is kiérdemelhető a világ legjobb anyukája érdemkereszt. Olyan hálás közönség itt mindenki. (Mózi hegyezője mellé Lóci szeretett volna egy fidget spinner radirt, ez váltotta ki legutóbb ezt az őszinte kinyilatkoztatást este - a szerk.)

Iskokla be/megszokás - COMPLETED

Huhhh...

Ilyenkor mindig könnyebb már a dombról lefelé szétnézni, mint mikor szuszogva mászunk, és a lábunk előtt max a következő 15 cm-t látjuk.

Több fronton izgalmas volt a be/megszokás. Mondom is, aztán ezt a témát elzártam :)

0. izgalmi faktor 

Nagggyon legelső körben, nem ide készültünk. Egyházi iskolába kacsintgattunk 

* a gyermekközpontú nevelés miatt, 

* a versenyeztetés helyett az együttműködést favorizálva, 

* a különbözőségek elfogadasát tanítva szemben a különcszerű kinézéssel. 

* Szerettünk volna olyan iskolát, ahol nem feltétlenül kell egyformán jónak vagy nem jónak lenni, hanem meglátni, szeretni és támogatni a kiemelkedő készséget,

* elnézni, elfogadni a gyengébb láncszemű kepességeket, ami ennek ellenére trenírozható nagyobb erőbedobással.

* fejlődő szemléletet a rögzült helyett

Szerettük volna mindezt úgy, hogy bár az elveink nagyon-nagyon azonosak az iskoláéval, nem gyakoruljuk a vallást. 

Január-február ebből a szempontbol baromi nagy törést okozott bennem, bennünk, köztünk.

1. izgalmi faktor

Ezek után találni egy olyan iskolát, ahol mindezeket megtalálva (közelítve, felét eleresztve...) modern, haladó, nem szélsőségesen alternatív módszerekkel találkozunk, valamint hitelesen tudjuk a gyerek felé közvetíteni az elveit. És bár nagyon nem hangsúlyoztuk, de rettentő fontos a szülői gárda is, az azonos gondolkodás, de legalábbis pár ponton. Ezek után a legszimpatikusabb egy debreceni kéttannyelvű suli lett. 

Életvitelünkbe sokkal jobban passzoló az egyhazinál. 

Bizonyos pontokon vannak mély lélegzetvételek, mert nem volt sima liba a váltás. Ez már nem az óvoda lekeverése, és nagyot kellett lépni, sok a szabaly. Valszeg mindenhol meg kell szokni az újakat, csak érzünk közte feleslegesen katonásokat is. Felsejlik az mi elős korunk.

2. izgalmi faktor

Mózi sem a legsimulékonyabb oldalát mutogatja a kezdetektől. 

Nincsen olyan emlékem, hogy nehezen illeszkedtem volna be valamelyik új intezményi közegbe, és Mózinál ez van. Javul a helyzet. Mi nem ismertünk csak egyetlen kislányt az osztályból, nem tudtunk elmenni az első ismerkedésre nyár végén, a másodikra pedig csak úgy, hogy megszakítottunk egy jó nyárbúcsúztatást a szokás volt-egyetemi csapattal, és ebből nem volt kedve kilépni Mózinak egy ismeretlen társaság kedvéért. Fölösleges is volt. Innentől kezdve hátránnyal indultunk. Itthon is érezhető volt már nyáron az előkamaszkor, ami persze, hogy korai, de tüneteiben hasonó. Az élőfába is belekötött, és zsigerből negatívan közelített mndenhez. Miért arra megyünk, miért nem erre? Miért ezt eszünk, és miért nem azt? Miért ez, miért nem az? Nincs kedvem ehhez, inkább legyen az stb....

3. izgalmi faktor (leginkább nekem, mostanra kb eleresztettem, és bízom nagyon Móziban, hogy simán utóléri a többieket, max később. Nem stresszelem ezzel egyáltalán már)

Az a rommá emlegetett FINOMMOTORIKA.

Tudtuk, hogy itt lemaradással kezdünk a mai átlaghoz, elvártakhoz képest. Szokta mesélni, hogy azt mondják, csúnya a munkája, csúnyán dolgozik, csúnyán rajzol :(((. Ez para forrás volt, mert ezzel nyáron is jártunk tréningre. Túl volt lihegve, de sejtettük, hogy fontos lesz itt. Nagyon szarul esik nekem, hogy ezt pl kiemelik, hangsúlyozzák, ahelyett, hogy arra buzdítana a tanárnő, hogy ne piszkálja senki érte, mert valszeg ő meg kurva jó másban. Látom, hogy ez zavarja. Viszont látom, hogy ez a divatos és rettegett téma nem vette el a kedvét még totalisan. Mert rajzolni szeret, firkálgat az autóban is, sőt szombaton korán reggel már fest. A héten döbbentem rá, hogy ecsettel jobban boldogul, mint ceruzával. 

Mindig nyomatekosítom benne, hogy ne törődjön vele, ki mit mond, CSAK saját maga legyen a mérce. Csak saját magával versenyezzen. Ha bármi zavarja, módosítson rajta. Ha közepes a magatartása, akkor ehhez már tud viszonyítani, mi ér itt közepest, és megéri-e, lát-e értelmet a jobb magatartásban. Hangsúlyozom, hogy a tisztelet mások felé nagyon fontos, de nem akarom, hogy görcsösen eszetlenül elfogadó legyen bármivel kapcsolatban. Megkerdőjelezheti magában, de se szemtelen ne legyen, se tiszteletlen. Fogadja el, hogy milyen szabályok szerint játszanak ott. És ha szeretne ebben az inerciarendszerben jól muzsikalni, akkor ezek a szabályok a mérvadóak.

Legnagyobb 'probléma', hogy kijár óráról pisilni... Már nem mindegyikről. Ez egy “kiút” a szituációból. Ami unalmas vagy ami nagy falat neki. 

Az angol órát nagyon szereti, és nagyon büszke volt magára, h ‘100-as a matek koncentrációja, mert nem mindenki százas az osztályban’ ...:D. 

Én pedig mérhetetlenül büszke vagyok minden napjára. Minden nap látom rajta a fejlődést, és sok mindennel meglep, hogy milyen könnyen es ügyesen meglépi ezeket. 

Szeret járni, különórákat hanyagoljuk, nem eröltettünk se tenniszt, se sakkot. Itthon is tanítja Lócit angolul, néha eljátsza, hogy ő a tanító, és pontozza, értékeli a magatartásunkat, kiosztja a feladatokat :).

Másfél hónap után nyugodt szívvel tudom már azt mondani, hogy jó helyen vagyunk. Összecsiszolódunk.

Bábszínház, egésznapos nyíregyi vadaspark, öko-hét, egészség-hét, sütivásar, halloween party mindig van valami, ami szinesíti a hétköznapokat.

A reggeli rutint néha nehezen abszolváljuk, de vannak kiemelkedően laza startolasok is. Mivel Mózit rakja ki elsőnek Attila, és ő van leginkabb időhöz kötve, utána Lola a szűkkeresztmetszet bölcsibeéres miatt. Lóci már laza záróakkord. Délután pont ebben a ritmusban én szedem fel őket. Mózihoz igazodva, majd Lola es Lóci, ahol még maradunk játszani, bandazni kicsit vagy játszóterezünk valahol.