Belső Csend

 Tudom, hogy nem mondok újat azzal, hogy létezik az az állapot, ami a külső zaj ellenére is pihentető. Pontosabban, létezik az a kipihent állapot, amiben a külső zaj nem tud bent fennforgást, feszültséget okozni. Amikor olyan nagyon jóleső megelégedettséggel csak simán jól esik nézni a zajt anélkül, hogy máshol akarnék lenni :D. Mert tudok "fal" lenni, szigetelő anyag saját magam számára. És amit nem akarok átereszteni, azt van kipihentségem megakadályozni,  kizárni/szűrni, és nem frusztrál. Tudatosan vadászom ezt az állapotot. Szó szerint célommá vált. Nem könnyű még így sem, hogy tudom, mit keresek. De végre tudom, mit jelent számomra az elcsépelt egyensúly fogalom, tudom, mit keresek, és hogy hol találom. Amikor végre nem sok a minden, hanem pont jó, ami van. December 30-ra sikerült elérnem ezt az állapotot. Még éppen befutott év vége előtt. Kellett ehhez mesterséges pillanatnyi rásegítés (forraltbor, Tatra tea, rozé pezsgő, házi pálesz :))) és receptre felírt semmittevés, olvasás, barátkozás, családozás, aktív és passzív kikapcs. Jajjj, de jók voltak.

Ádám-Seres lak

Jól teltek/telnek az ünnepek. Jövőre még lesz dolgom ezzel az ajándékozás-dologgal, mert ez nekem továbbra is stressz. Szó szerint. Nem csak a karácsony. Bármelyik ünnep, és bárkinek. Úgy érzem, nem tudok olyat adni, kitalálni, amit kapva igazán szeretném, ha érezne az ajándékozott. Mindig kevésnek érzem már előre, és kb rettegek attól, hogy szó szerint csalódást okozok. Ez veszettül meg tud bénítani, és kb ha az ajándékozáson "túl vagyunk" tudok fellélegezni. Mindezek mellett, ahogy öregszem érzem azt őszintén, hogy semmire nincs szükségem, sőt hogy fulladunk meg (nem csak család szinten, hanem kb mindenki) a dologoktól/tárgyaktól. Szóval ez így elég sz@r kombó bennem :D.

Nem volt szokatlan érzés a fa alatt, hogy elkészültünk, hogy megnyugodtam, hogy befutottak a várt érzések, örömök, hogy semmi nem kevés, ezzel együtt én sem, sőt pont jó, pont ne mozdulj! Volt nagy lelkendezés, "ez a legjobb Karácsony!" felkiálltás, a nem tökéletes töltött káposzta is kupálódott még 25-re.

nem szakadt ki :D és nagyon fini lett idén is!

hiába megy elméletben 'A megfelelő káposzta kiválasztása' bekezdés,
gyakorlatban nem mindig jön össze, és túl nagy a levél, túl vastag

Otthonteremtési támogatás 2021 - Jancsi és Juliska építkezik,
nem találták a megfelelő kész mézeskalács házikót :)

Tető ácsolás

24-én Szent este csak mi voltunk, szűk család. Mindenki dolgozott az előkészületeken, főzés, takarítás, bevásárlás. Attila vitte el a gyerekeket du vezetni, amíg én Jenő papával fát állítottam. Én fejeztem be, én tettet fel az i-re a pontot, így tudtam, hogy minden úgy van, ahogy szeretném. Utána meglátogattuk 105. éves dédipapát (Attila nagypapáját), felugrottam ajándék-cserére Anyáékhoz, majd együtt gurultunk haza, ahol addigra jártak az angyalok... És tényleg. Azok az öröm kurjantások... (szivecske), amik az utolsókat rúgják, mert nyilván mocorog és füstöl a felszín alatt a ráció egy ideje, ami jövőre már lehet, vígan utat tör magának. Azon vagyok, hogy ez ne óriási durranással robbanjon, hanem valamennyire észrevétlen folyjon ki. Mózi kapizsgálja a lényeget. Ő pl teljesen függetlenül az iskolától is készült Lócinak és Lolának saját ajándékkal, be is csomagolta, elrejtette, és a fa alá csempészte. Lócika is hozott egy batyut a suliból, agyagoztak, mázazták, annyira szépet csinált. Lola feat. óvó néni egy asztal díszt csinált Mária és József áll a - dió héjban fekvő babszem - kis Jézus mellett. Akkora öröm ezeket a settenkedő készülődéseket látni.

A három muskétás

Kata a Suttogó

itt még piros bogyó tea-mentes a fehér szőnyeg... :D
Gyula 10 évet öregedett, amíg suvickoltuk (tuk= Sanyika kezdte, Kata végezte be :D:D)

Az évi egyetlen csók Sándoromnak Karácsonykor

ÖTYE 2021

25-én mentünk a Piac utcára hozzánk + én unokatesóim egy kis maroknyi része és családja, Poszikó és Jenő Papa. Majd utána mindenki átjött ide Mamával is kiegészülve (Ő addig dédipapánál volt). Szerintem nagyon jó házigazdák voltunk, itt már kellőképpen belelazultam a forgatagba, és jött a 'nekem olyan jóóó' érzés. 26-ot még szigorúan szűk körben töltöttük itthon, és 27-én du mentem az ÖTYE karácsonyra. Olyan jó, hogy ez 27, mert ez egy színtiszta plusz karácsonyi nap a naptárin túl. Ez mindig viháncolós, töltekezős, most pezsgőzős, Liza pici babázós. Aztán voltunk Kiskatával vacsizni, Sanyikámmal és gyerekekkel korizni (plusz ő bónusz elvitte az összes gyereket moziba), Poszikó jött Lilivel itt aludni, Ágival volt sétáló-termálozós-lelkizős délelőtt, és még a sornak itt sincs vége. Juditka Firtosát és Bendit raboltuk el Anyáéktól, hogy egyet még itt aludjanak, bandázzanak. Azt hiszem, most már csak az hiányzik, hogy mi leléceljünk valahova Attilával. Meg is ágyaztam ennek, elbújunk a Mátrába majd pár napra.... Januárban rommá pihenem magam a maradék szabimból, és végig szem előtt tartom ezt a fent leírt állapotot, amit 2022-ben különösen sokszor akarok érezni.

Karácsonyi falatozás a Maszekban 

Lola és Panka - annyira cukik

Korizás

Korizás után Piros kutya :)

Mindjárt csatolok képeket is, csak megkérdezem az illetékeseket, hogy szabad-e. Szabad. Nincs időrendben, és nincs még mind az én kezemben, bővítem még lehet párral majd.

Boldog trombitálós szilvesztert kívánok némi szesszel, családdal/barátokkal, szerény csipegetéssel és egy nagyon hétköznapi 2022-őt, amiben találjatok/teremtsetek minél több ünnepnapot a kötelező naptárin túl ;-). Jövőre Veletek újra ugyanitt!

Piac utca 🎄✨🌟✨

Igaz, nem Szenteste, de csak sikerült ❤️

Áldott Békés Ünnepeket kívánok Nektek!

 Reméltem, hogy a mai munkanap már olyan lesz, mint Kovácséknál a vasárnapi ebéd (bocsánat, de nálunk Bélának ez az egykori mondása szállóige lett :D), max csak beszélünk róla. Mára hagytuk a bejgli sütést és mézeskalács házikó összeillesztését, a töltött kápi előkészítést, hogy holnap csak be kelljen tolni, illetve nekem még van bőven angyalkás feladatom is. Pl éjszaka a csomagolás. Nagyon jól mondtam/írtam tegnap az Ötyének, hogy nekem lenne karácsonyi hangulatom, ha hagynák a munkában :). Ma már átsuhant az érzés rajtam, hogy el fogok készülni, és annyira, de annyira jó lesz az elkövetkező December. Pár napra nagyon minimalizáljuk a külső kapcsolatainkat, annyira csak pihenésre és egymásra van ‘fogalmunk’ (nem emlékszem kitől ered a családban a mondás, hogy Nekem csak lakkcipőre van fogalmam = csak azt kívánom :D- megkérdezetem a családi krónikást, és Dóritól ered ❤️). 25-én a Seres ágazattal ünneplőzünk, 26-án az Ádám vonallal, 27-én ÖTYE karácsony, két ünnep között pedig felszívjuk magunkat.

Van egy kedvencem képem, amit Sanyikám lőtt a lányokról a koripályán hétvégén. Panka és Lola elsőnek szerepelt a jégen, és nagyot futottak :D:D. Szó szerint. Már remekül megállnak, sétálnak, futnak a jégen, most jön az, hogy ezt a mozgást átkonvertáljuk csúszásba.

Elbúcsúzom az évre, kívánok Mindenkinek a lehető legvágyottabb (már ha ilyen szó létezik, most furcsának tűnik így leírva 😁) Ünnepeket, ezzel együtt egy ígéretes 2022-es évet 😘🎄!! Ez a 3 kis angyal már elhozta Nekünk a MINDENT ❤️.

Ádvent 2021

 Utolsó adventi titkolózós napok ezek, amikor még mind a három gyerek hisz a csodának ebben az idealizált, meseszerű világában. Mert Csodák ez után is léteznek, csak már sokkal valóságosabbak és kézzelfoghatóbbak lesznek. Idén különösen a korábbi évekből elraktározott adventi áhítatból élek, mert mióta gyerekek vannak, talán az idei csillog a legvalóságosabban… Hétvégén próbálok/próbálunk mindent bepótolni. A saját pihenést, a közös metszéspontokat, a szaladó lakást, némi főzést, mert hiányzik mostanában, és a csak bambulást (na ebből nem sok van még mindig, pedig nekem lételemem).

1, 3, 2, 4... - visszaszámlálás indul :D

Borzalmasan kevés kép készült szeptember óta, annál több képernyőfotó a munkában :D. Egyre csak azt érzem, hogy jövőre szeretnék lazábban lenni, szeretnék több hobbi jellegű elfoglaltságot. Elég jól szemlélteti az idei túlhajszoltságot, hogy az évi 36 nap szabiból, legálisan átviszek 8-at, illegálisan 6-ot, és két ünnep között abszolút nem dolgozom, mert 5 napot ott is kiveszek. Ha mégis be kell kapcsolnom, akkor azt túlórában. Novemberben kivettem 3 napot, és az azt megelőző 10 és fél hónapban  15 napot áldoztam magamra/magunkra. Ideje itt is kicsit tudatosabbnak lennem. Negyedévente fogok kivenni magamra 5 napokat, ami csak az enyém és az én kedvtelésemé. Nagyon várom! Attól, hogy sűrű volt munka fronton az élet, élvezem. Ezért nehéz határt húznom, mert inkább  a napi 24 órát keveslem :D :D. 

Nyomaszt a karácsony, amit nem szeretek. Uccsó pillanatig dolgozom 23-án estig. Közben fogom ellopni az időt töltött káposzta csinálásra, bejgli sütésre, mézeskalács házikóra, stb. Mert bár lehet finomat kapni, rendelni, de ezek mind lépések az ünnep felé, hogy megérkezzek. És most különösen nagy szükségem van rá. Idén nem terveztem adenti kalendáriumot, mert tudtam, hogy ép ésszel kivitelezhetetlen, és nem akartam csalódást sem hagyni magam után, hogy ez sem jön össze, és az sem. Adventi nyitogató volt/van, Mikulás volt, és továbbra sem lepleződött le... Jajj nekünk jövőre is :D. Most hogy 5 perc csendben ülést Lola megszakított megint azzal, hogy mikor fürdünk (mert fürdeni is csak úgy tudok egyedül, ha magara zárom az ajtót, és kibekkelem azt a pár percet, amig nekifeszülve nyitogatja Lola), visított fel bennem a sziréna, hogy szeptemebr óta nem volt egy nap, hogy egyedül lettem volna. Kb. Valaki mindig itthon van, mert beteg, mert karantén, mert itthonról dolgozunk, és ez mind szép és jó, de annyira felcsillant a szemem, mikor Attila mondta, hogy múlt csütörötökön Pesten lesz, és akkor járt le a fiúknál és Lolánál a csúsztatott karantén, amikor mindenki ment volna a saját kis intézményébe, erre Lola úgy kelt, hogy ugatva köhögött, és azóta is itthon van :(((. Annyira cuki, és teli van szerelemmel és öli-puszival, és rajzol/ír/kirakózik, legózik/duplózik annyira szépen elfoglalja magát, hogy rendesen sajnálom, hogy Neki annyira a silány anya változatom jut/jutott :(.

Csütörtökön családi korcsolya-nap volt a jégpályán, amit kihasználtam, mert Mózi sikerélménye a jégkorong felé megtorpant a sok kihagyás után, és azt mondta, soha nem megy, mert lemaradt a többiektől, és ő a legbénább. Attila Pesten volt, én meg elvittem a gyerekeket, hogy a fiúk tudjanak korizni, és nagyon ügyesek, el voltam olvadva. Mivel Lola lábán még nem volt kori soha, és még nem akartam jégre vinni a taknya miatt, mi csak néztük. Mózi annyira hálás volt, hogy elvittem őket, hogy ezeken mind látszik, hogy mennyire vagyunk felszívóda a számukra, mint kipihent és jófej szülők. Utálom is ezt. Olyan nagyok, a fiúk különösen. Lola még hordozza a baba vonásokat, bár ki szokott javítani, hogy nem kislány :). Belopózott a szerelem is hozzánk. Megy a bazsajgás, hogy ki-kibe, mi mennyire ciki, és hogy jövőre már a dugást tanulják a suliban (Mózit idéztem ennyire irodalmi formában :D). Attila kérdezte tegnap pl a kocsiban Mózitól, hogy neki ki tetszik az osztályból, van-e valaki? Azt mondta vigyorogva, hogy neki nem az osztályból van, és hogy Apának volt-e már olyan, hogy neki az irodából valamelyik kollégája tetszett:D :))) :D :D. Hát ezen este nagyot nevettem, mikor Attila mesélte.

Most hogy ültem ennyit, rájöttem, hogy nagyon várom a Karácsonyt, de addig még lesz dolgom. Csehül állok :D. 

MA reggel/délelőtt megpucoltam a nappaliban az ablakokat, függönyöket kimostam, kivasaltam, redőnyöket lepucoltam, most pedig hónapok után haza megyünk a Piac utcára, hogy csak bambuljak ki a fejemből, beszélgessünk, majd kimegyünk a karácsonyi vásárra, ahol még nem is jártunk idén. Holnap korizunk is. Ami felszínen tart, és összeköt a gyerekekkel fixen, az az állandó mesélés. Ezt imádom. Ilyenkor annyira elmúlik belőlem minden feszkó és nyomás. 

Katáéknál adventi mozizás -
Marikának fotózva a pityergő Jude Law

karantén vol. (nem tudom hanyadik már...)

kikapcs

családi kori délután

a varrás továbbra is külön pályára tesz

szerdai úszások Borikával

Covid-19 'ellenszere' ;-)

Mikulás-foci

Lola fotózta az előkészületeket:
Répa, vajas-mézes kenyér, tej

- Lefényképezed a szempillámat?

Iskolás nagyfiú... -
tavaly elmaradt a szokásos Elsős vagyok iskolai fotózás :(

Katánál adventi mozizunk. Alapozót tesztelek épp :D

Elmaradhatatlan lakkozás