Gólyahír

Olyan fos idő van napok óta, hogy a lehető legjobbkor időzített Petráék kislánya. Így legalább volt értelme felcihelődni, és útba ejteni egy nagyerdei séta során a Klinikát is. Ha már Klinika, és szülészet, akkor mutassuk meg magunkat a szülésznőnek is. Érzem én, hogy telnek, pörögnek a napok, de ott kint durvábban realizálódott. Megszületett a szülészet új épülete is, amit fél éve még csak simogattak. Nem tudom, más is így van-e ezzel, vagy csak én őrzök már-már félelmetesen kellemes érzéseket a szülészet és gyermekágyas szobák láttán. Mérhetetlen nosztalgia és honvágy kapott el, főleg mikor ismerős csecsemős nővérekkel is találkoztam. Ők nyilván nem győzik követni azt a kazal anyukát és gyereket, akit fürdetnek és mellre tesznek, de én majdnem a nyakukba borultam. Még a reggeli cukros tejeskávé (aminek szerintem nem sok köze van igazi kávéhoz) és tea íze is hiányzik. Bent a szobában pedig Petra ölében meglátva a 48 centiméternyi kis ösztönlényt az én féléves nagyfiam a karomban még nagyobbnak hatott. Tévedés ne essék. A nosztalgia nem azért van, mert a mostani helyzet kevésbé élvezetes, de kíváncsi vagyok, hogy második, harmadik gyerek kapcsán is érzi-e ezt a mennyiségű és minőségű eufóriát az ember lánya (vagy anyja :)?). Majd beszámolok erről is.

Addig viszont Isten hozta Zselykét, két arcába habzsolja anyját! A következő pár sort pedig a szülőknek ajánlom:

Varró Dániel - Fürdetgető

Tudod, mire van a kád?

Abban fürdet apukád.

Tudod, mire van a krém?

Hogy jól bekenjelek én.

Tudod, mire van a haj?

Úgy megmossuk, hogy ihaj.

Mire van a pofazacskó?

Apu vizet odapacskol.

Tudod, mire van a víz?

Sárga legyen, ha pisilsz.

Tudod, mire van az öklöd?

Arra, hogy a szádba tömködd.

Tudod, mire van a száj?

Hogy vidáman kajabálj.

Miért van szükség babahasra?

Hogy a fater mosogassa.

Miért van két kis lábujj közt köz?

Ott lakik a lábujjközszösz.