2011. július 15., péntek

Egy ágyban a TIGÁZzal

A hétfői nagy égi háború után kedden megkeresett papíron minket egy ismeretlen arc, hogy vigyázzunk, mert bedőlt a kéményünk, ne használjuk a fürdőszobát. Oké. Tudomásul vettük, de csak muszáj volt használni, meg van szénmonoxid érzékelő, így kb. szerdára el is felejtettük az üzenetet. Csütörtökön felmerült bennem a kérdés, hogy történt-e valami, kinek a kéménye ez, csak a miénk vagy a házé, de aztán olybá' vettem, hogy a közös képviselő csak megragadta az alkalmat, hogy a középpontba játsza magát egy ilyen izgalmas küldetéssel.
Miután Mózi cica bealudt, én is hasonlót terveztem végre a szokásos éjfél, fél1-es fekvések után. Fél 11-kor már bekucorodtam, Tolsztoj meg megsétáltatta Attilát. Alig futottak be, már kopogtat is valaki az ajtón... Mindösszesen négyen akartak a TIGÁZtól bejönni, mert kaptak egy felhívást, hogy a kéményünk be van dőlve. Végül egyetlen strandpapucsos, beach gatyás srác jött be, hogy kiderítse, pontosan hányan is vagyunk erre a kéményre kötve. De addig is, amíg az utcát lezárták, és kivonult 2 tűzoltó, az egész házban elzárták a gázt. Ennyit a korai fekvésemről... Attila olyan lázba jött, mint a kíváncsiskodó gyerekek, és csak azért ment ki egyedül nézni, hogyan fűrészelik le másfél óra alatt közel tízen a kéményt, mert a kisded már szunyált.
Én menet közben beájultam, pedig kiderült, hogy nem csupán mi füstölünk ebbe a kéménybe, hanem a felettünk lakó üres lakás is, valamint hogy nálunk még jó darabig nem lesz gáz, mert kell új kémény, új bejelentés, új jóváhagyás, biztosító stb huncutság. Nem baj. Addig is spórolunk a gázzal ;-), zuhanyzunk hidegben és eszünk kínait (példának okáért).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése