tűkkelütött

Ma kutyamód önző akartam - és még akarok is - lenni. Azt terveztem, hogy a hétvégi "pihenés" után, ami az én esetemben legalább 18 órás vigyázzba állást jelent, ma nem csinálok semmi értelmeset, csak Mózival végig aludtattom (ej, be szép nyelv a magyar... :)) a napot, én meg majd a leárnyékolt hűvös lakásban csak olvasok, netezek, öltögetek. Ahha... A selyemhasú kis majom nem akar aludni. Még annyit sem, mint máskor. Kizökkentette a hétvégi kiruccanás. Miután Béci azt hiszi, hogy azért megyünk mini szünidőkre, hogy kazal blog téma kerekedjen belőle, ezért nem is írok a hétvégi Szőlőszem Farm e-World táborról sem. Elég legyen annyi, hogy Mózi összetojta az utazóágyba terített takarót, utána a nagyágy lepedőjét, ami átpecsételt az ágyra, valamint belefosot az úszógatyóba is. 

Már másodjára csináltam capuccinot magamnak (nyugalom. koffein free), hogy végre beszunyált a gyermek, és sikerül letelepednem. Közben próbálom elnyomni a kajabáló középkori asszonyságot magamban, aki ma is úgy gondolja (szerintem jogtalanul), hogy csupán az én dolgom az örökös mosás-teregetés-vasalás-pakolás-mosogatás-főzés-gyerek szórakoztatás. Mindegy. Továbbra is szalad a lakás körülöttem, kergetjük egymást az elmaradt hétvégi teendőkkel, de én most végre olvasni fogok.