Vadásznap a Hortobágyon

az inget nem én vasaltam.
ott kellett vennünk egyet, miután otthon maradt

Tudom, hogy az emberek legalább 90%-ából a vadászat ellenérzést vállt ki, mert nem látják benne vagy mögötte a sportot, a kihívást és/vagy a szórakozást. Én magam is ebbe a részlegbe tartoztam, meg néha ma sem eldöntött, kinek a pártján állok, de már meg-megcsap a lényeg. Nem az újgazdag vadászat lényege, hanem a hagyományos, ami nem feltétlenül arról szól, hogy mindenből vegyük meg a legdrágábbat, aztán toljunk bele egy halom pénzt, és fizessünk be Kanadába egy '10 nap+1 puma' vadászatra, preparáljuk ki, és villogjunk vele. Nem is akarok meggyőzni senkit, hogy álljon be közénk, mindenesetre mi kellemes napot töltöttünk el szombaton a Hortobágyon a vadásszá avatás és vadászkutya bemutató alkalmával. A forróság miatt az összes bemutatót járó kutya megkergült, így Tolsztoj is kihozta a kacsát a vízből, letette a partra, majd visszament hűsölni :). Én pedig olyan éhes lettem már egy órára, hogy a csülök pöri vígan lecsúszott a rezgő részek nélkül. Meg kell jegyeznem, ez akkor is nagy szó tőlem. Csupa meglepetés vagyok magam számára. Ahhoz képest, hogy cirka 4-5 éve még elvoltam egy nap egy kisebb fej nyers karalábéval és joghurttal vagy 2 liter folyadékkal, most kolbász és csülök alkotja étkezéseim 0,5%-át.