Ha van olyan, hogy őszi fáradság, akkor nekem most az van. Ha nincs, akkor most kitaláltam és diagnosztizáltam. Elértem azt a pontot, hogy semmihez sincs kedvem úgy isten igazából. Csak ímmel-ámmal műveltem tegnap is dolgokat. Hátha, ez csak egy gyorsan múló kedélyállapot. A kezelést megkezdtük azzal, hogy anyát meghívtuk este, hogy Mózi álmát őríze, mi pedig végre megint kettecskén elbandukoltunk a Hal közbe kiülni teraszra sörözgetni. Jó furcsa, hogy ahhoz, hogy kicsit az árnyékunk metssze egymást nem elég már annyi, hogy megkérdezzük egymást, hogy 'pénz van nálad? oks, akkor én nem hozok...' és már nyargalászhatunk is, hanem el kell tervezni, mozgósítani kell még plusz egy embert és nyilván rá is tekintettel lenni. Ami viszont jó benne, hogy már alig várjuk, olyan régi randi féle illata van. A mai napot még kihívásnak élem meg, hogy olyan elfoglaltságot találjak Mózi mellett, ami felpezsdíti a kedvem. Az tuti, hogy ez nem a vasalás, takarítás lesz. Abból nem kérek egy darabig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése