Nehezített pálya

(De tisztában vagyok vele, hogy ez még mindig csak sétagalopp) 

Annyira el voltam eddig kényeztetve, hogy csak na. Mostantól viszont érzem, hogy kevesebb idő jut saját szórakoztatásra, mert Mózi zizeg nagyon. Bebarangolja a lakást, megtalálja az összes "úúúú, azt ne!!" dolgot, amit még nem tettem el az útjából, egyre többször ütközik neki/fejel le nagy hévvel egy-egy akadályt, aminek aztán bömbölés a vége. Én meg olyan vagyok, mint aki egy felhúzhatós játékot forgat, és tesz pályára újra, ha kisiklott. Nem lehet magára hagyni szabadon, mint anno, amíg áztam a fürdőkádban vagy matattam a konyhában. Mindezek mellett viszont sokkal élvezhetőbb, mert nem csak locsolni kell, meg kitenni a fényre, esetleg olykor a leveleit sörrel törölgetni, hogy szép fényes maradjon, hanem napról napra bontakozik a jelleme, akarata, egyénisége. Úgy veszem észre nem egy kenyérre kenhető fajta lesz. Ami nem probléma, mert a családban nem divat ez a vonal. A napi nyálvesztesége számottevő volt az utóbbi időben, egy bernáthegyi nem nyáladzik ennyit. Meg is lett az eredménye, két újabb fog tűnt fel a szájában a felső sorban - remélhetőleg a többivel összhangban megférve.