tűkkelütött

Az ablak felújítás után igazi nagy, minden porcicát és elefántot megmozgató, felszippantó, selejtező takarítást csaptunk. Kezd a helyzet úgy kinézni, mint a sütemény sütős recept. A vasalás 1 ing/2 óra gyorsasággal zajlik, mert Mózi imád a ruhaszárító és a vasalódeszka alatt feküdni hanyatt. Én is kipróbáltam, mit lát és mit szeret rajta ennyire, tényleg jó :). Főleg a vasalás, mert akkor még mozognak is a színes ruhák. Csak éppen, ha megkaparintja az ingek mandzsettáját, akkor tömi bele a szájába, és gyűrkölészi, gyömöszöli. Így vagy folyamatosan mozgok a vasalódeszkával, vagy a leomló részeket közben felfogom. Ha ezt megunja, bebújik a sarokba akvárium levegőztető zsinórt szopogatni, amit sajna nem lehet kihúzni, eltávolítani. Dobtam már a tápegységre egy dísz párnát, de ez nem akadály, csak időnyerő mozdulat. Ekkor lépek közbe, és elhelyezem a szőnyeg közepén valamilyen rég nem látott játékkal vagy gyerekbiztos egyéb használati tárggyal. Ha izgalmasat találtam, akkor van megint 10 perc szünet (ha nem, akkor csak 2). Megint jön a deszka alá mozizni és cincálni. Eltávolítom. Akkor feláll valahol, de leülni nem tud. Jó esetben reflex zónán belül van, így amikor borul, eldobom a vasalót, és még koppanás előtt elkapom. Van, hogy nem sikerül, és mint egy kisebb fajta lisztes zsák eldől vele a világ, és így tovább. Ez még mindig nem annyira groteszk, mint nővéremnél a három fiú. Na az aztán a fekete pálya. Tegnap részesültem belőle egy pár órára. A legviccesebb (már ezt sokszor csak kemény idegzettel és jókora humorral lehet kibírni), mikor a legidősebb - még óvodás - Regő összepisilte a WC-t úgy kb ember magasságig. Nem véletlenül kifröcskölt, hanem mint a kertben egy tekergő slaggal amerre fordult (mert persze fordult is), fel-le gondosan. A középső kicsi, meg nem rég lett szobatiszta, így ez a téma még különösen reflektorfényben áll nála.  Az Apa, a Fiú és a Szentlélek nevében mártogatja a kezét a WC csészébe, és közben keresztet pontoz magára.... Mire sikerült elindulni sétálni a négy fiúval félórácskánk maradt a jó másfélből, mikor is megfogant a gondolat, hogy ki kell menekülnünk, mert bent már nem bírjuk :)