9. alkalommal került megrendezésre a Magyar Yo-Yo Bajnokság Budapesten, így nekünk is fent volt a helyünk. Meg persze JOY-napok is dúlt :)). Megmondom én az őszintét..., úgy Isten igazából nekem nem ez volt a fő utazási célom. Hanem, hogy véééégre találkoztam Bettivel. Úgy lett volna a legtutibb, ha csak ketten tudunk egy jót locsi-fecsizni, és közben nem kell egy kialvatlan Mózival birkózni, aki a banános túrót a nadrágomra meg a sajátjára hadonászta. Az övé kisebb probléma, mert neki nem néz ki cikin egy nagy fehér folt a combján, nekem annál inkább... Papírostól megszopogatta a tejkaramellát, és vérig volt sértve, hogy mire pont elérte az édes részt, eltávolítottam a kezéből. Miután csökkent a koncentráló képességem 2 irányba, Mózit egyszerűen bedugtam a kocsiba, és némi rikoltozás után beszunyált. Maradt még majdnem 20 percünk Bettivel :). Így is megérte.
Késő délután átpakoltuk a koordinátáinkat az Opera mögé, ahol még zajlott a bajnokság, de kaptunk egy kulcsot a játszóhoz. Csak édes kettecskén randalíroztunk. Tetszett :D. Merítek majd belőle ötletet, hogy hogyan nyerhetnénk itthon több nettó felületet a gyerek részére. Élvezte az új játékokat, színeket, anyagokat. Gondolom, X ezredikek voltunk, akik ott hagyták a nyálukat a bébi játékokon, de hát ez van.... Később sem lesz beleszólásom, hogy kivel keveredik a nyála. Egyedül a kismotor kerekeit nem engedtem lenyalogatni, de máshol nem kellett beavatkoznom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése