2012. február 9., csütörtök

Itthon rostokolunk

Máskor is meggondolom keresztbe-kasul 2*-3*, hogy kimenjünk-e, merre menjünk, mit kell venni és intézni, mert nem olyan mint nyáron, hogy egy szál pelenkában és flip-flop papucsban napjában 4* is nekilódulunk.  Remélem, nem lesz hidegebb, mert most tartunk a 2 sapka-2 kesztyű rétegnél, téglatesten rövid ujjú body - hosszú ujjú body - póló pulcsi - vastag pulcsi - overál - pléd. Vasárnap végre felavattuk a szánkót. Tetszett Mózinak, Attila egyszer el is szórta az úton :). Na nem szó szerint, mert be van kötve, de olyan könnyű, hogy nem nyomja le a havat, és a nagy buckákon keresztül sávváltásnál felbillen.
 A múlt héten társas kapcsolataink ápolásában jeleskedtünk. Vendégségben voltunk Adriéknál. A 2 gyerekőc még nem unja egymást és egymás játékát, de már Mózi sem rikoltja le Zsófi haját. Olyan jól látszódik kettőjük fejlődési érése, eltérése. Zsófi finom kecses mozdulatokkal épít, táncolás címén ring, míg Mózi rombol, és táncolást imitálva pogózik ütemes fej billegtetéssel, beleadva az egész testét. Zsófi simogat, Mózi finoman és kevésbé, de ütöget. Pedig mennyit gyakoroljuk, hogy HEJTEEEE :). Nálunk nincsenek elemes zenélő játékok, így a kölcsönkapott nyomkodós zenélő csigára csak másnap érzett rá. Azóta ha zenél, mint egy karmester lengedezik a karjával, és egyből sasol engem, hogy begyűjtse az elismerő pillantásokat. Mert még most az van. Nem villámokat szóró, elemet kicibáló, csiga belét kitaposó neki rohanás. Olyan cukin elzörömböltek a konyhai lábasokkal, tésztaszűrőkkel is, amíg mi túró-gombócoztunk :)


Csütörötkön nálunk járt Kende Barbival és pocakos Mesi. Ekkor már kezdett durván hideg lenni, nem is nagyon mozdultunk semerre. A két kis krapek már jól ismeri egymást, nagyon jól elvannak egymás mellett. Azért résen kell lenni, mert a simogatás, mutogatás, szurkálás kettőjük közt sem megy zökkenőmenetesen. Nem mellékesen Kendének pont aznap volt a születésnapja. Isten éltesse!!!!

A nagy hó miatt hétfőn csak szánkóval tudtunk menni Barbiékhoz. Kicsit csaltam. Kocsival mentünk és csak szánkóval jöttünk. Mózi majdnem el is bólintott rajta. Nagyon ritka számba ment, ha én nem fáztam télen. Akár kori pályáról, akár síelésről, akár csak sétálásról lévén szó. Vagy a lábujjaim fagynak el, vagy a combom, arcom. Úgy tűnik, szánkót kell húznom magammal mindig, és akkor biztosan csorog a hátamon a víz. Barbiéknál Kende szülinapos héliummal töltött lufija volt a kedvenc. Majd, ha Barbitól becserkésztem a képet, feltűzöm az oldalra.  
Ezeket a napokat leszámítva kb ki sem mozdultunk. Egyszer muszáj volt, az angyalok fogták is a fejüket-fülüket, annyi nem szépet mondtam út közben. Nagy kereke van a babakocsinak, de a gyalogátkelő helyek körül feltolt hóbuckákat ez sem szereti annyira.  Én meg főőőleg. Itthon a jó meleg szobában a szárnyaim alatt ebben a pár napban annyit fejlődött Mózi. Olyan nagyon cuki, hogy nem győzöm felkapdosni, kiszorítani a szuszt belőle, és össze-vissza csókolgatni. Lehet kapni olyan zenélő játékokat, aminek a gomjain állatok vannak, és ha megnyomjuk béget, ugat, nyuszog stb. Nekünk nincs ilyen, de van sok Duplo állatka. Ezeket állítottuk csatasorba, és amelyiket kikapja a sorból Mózi, olyan nyelven bégetek, nyuszogok :D. Ez annyira tetszett neki elsőre, hogy szabályosan kinevetett. 

Ráérzett a karácsonyra varrt paripára is. Közösen ülünk a nyeregben, úgy nyargalászunk a lakásban. De nem elég ám egyszer-kétszer. Elért bennünket a végtelen fogalma. Unáson túl lovagolunk vagy duplo elemeket szed szét, én meg rakok össze. Viszont ezeket meghálálva megtanult tegnap puszit adni. Felnyalja az arcomra, mint a bélyeget. Cuppantani nem mindig sikerül. Inkább csak a nyelvével cüccögtet szárazon. Felfedezi az elrejtett ruhaszárítót a szekrény oldalában minden nap. Azt is perceken keresztül kukucskálja, majd perceken keresztül próbálja kiráncigálni. Új játék, hogy a fejére pakol dolgokat. Szalagot, pufi fóliát, kis autó utánfutót, amiről leszedi a kereket, és olyan mint egy műanyag tál. beszélni nem beszél, csak ü-ü-ü, és mutogat, ha akar valamit. Visszakérdezek, és ha eltalálom, akkor vigyorog egy 100 dollárost.
Nem csak móka és kacagás az élet. A homlokára rántotta a forró vasalót, amíg a következő darabért nyúltam, hiába van a konnektor környéke és a zsinór jó része elbarikádozva... Rá két nappal a trombita síp részével a szájában járt-kelt, és mellé célozta a kanapét. Mondanom sem kell, mennyire kivert a hideg, amikor csak azt láttam, hogy a szájából folyik a nyálas vér. A nyelve alatt bökte meg, és rosszabbul festett, mint amennyire komoly volt. Nem kell emlékeztetni, hogy ne hagyjam a szájában semmivel mászkálni. Erre nem sok esély van. Miután mindent a szájába vesz, ami mozdítható, ami meg nem, azt helyben farigcsálja (megrágta a könyvespolcot is példának okáért). A járás meg nagy újdonság a számára, számunkra. 
Ha feltöltődött a videó, akkor azt is csatolom.


A háttérben Csillaglepte - álomba ringató bölcsődalok CD szól :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése