Hát én is. 32 éves fejjel jutok oda, hogy igazat adjak édes jó apámnak abban, hogy az étkezés nem feltétlenül az éhségérzet csökkentésére való, hanem a nap strukturálására :). Már ami a főétkezéseket illeti. Legalább. Sajnos, nem sajnos, nálam az evés téma mindig terítéken van/volt valamilyen szinten. Vagy azért mert attól féltem, hogy meghízok, vagy azért mert már - saját megítélésem szerint - meg is vagyok. Hiába tudtam épp ésszel, hogy a max 44,5 kg (és itt most nem a Mózival konszolidált súlyomról van szó) nem éppen egy nehézsúlyú kategória. Én mindig magamhoz szerettem viszonyítani magamat, a saját komfort érzetemhez. Mióta itthon vagyok, a helyzet eléggé eldurvult. Az egy dolog, hogy más ritmusban kelünk és fekszünk, mint a jó munkásember, de az hogy reggelire egy tábla csokit egyek meg a kv mellé tudom, hogy nem annyira kóser. Előfordul az is, hogy kora délutánig még csak tejeskv-t, cappuccinot és csokit ettem kefírrel, de utána este bepótoltam zacskó kölesgolyóval és vajkrémes Abonettel. A reggeltől estig csipegetés ismeretes fogalom a számomra, de a normális hús-krumplival/rizzsel/salátával idegenül cseng. Úúútálom a multivitamin készítményeket a terhesvitaminnal együtt. Azt vallom, hogy ha valaki normálisan eszik (még akkor is, ha tudom, hogy a mostanság levadászott zöldség és gyümölcs csak kinézetében hasonlít a nevére), akkor nincsen szükség ilyen mesterségesen összetákolt pótlásra. Mondom ezt úgy, és nem szedem úgy, hogy olyan mértékben eszem nem normálisan, hogy már nekem is fájdalmas. A sikeres szoptatáshoz elengedhetetlen mennyiségű napi folyadékot én jóindulattal 3-4 nap alatt teljesítem. Az, hogy még ma is van mit adnom a gyereknek, számomra is a csoda kategória. Az meg végképp, hogy ennyi nassolás után miért nem vagyok egy kucu. Így már csak azért is vagyok kénytelen jobb belátásra térni, mert mintát kell mutatnom. Nem majszolgathatok majd a kamrában, csak azért, hogy Mózi ne lássa :D. Tegnap aztán megvásároltam egy doboz, 30 napra elegendő szoptatás mellett is bekapkodható bogyót. Vasat iszogattam, eszegettem, mert az muszáj voltam, de az egyéb tartalékaim végére értem. A körmöm soha nem volt ilyen miniatűr, mivel képtelen megnőni, rétegekben hullik és törik, ha valamihez hozzáérek. Jó, soha nem takarítottam, mostam, áztattam és pancsoltam annyit, mint most.
Így várom a kikeletet nagyon. Hatalmasabb kihívás ez, mint a 42 km volt. Ezt komolyan így is gondolom. Arra volt 5 hónapom, hogy felkészüljek, teljesítettem (elpuhultam). Itt meg több éves rosszul berögzült szokást és parát kell félre dobnom. Na szép szombati témát kerekítettem, amíg a gyermek alszik. Ráadásul ez kíméli a kezemet/körmömet is ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése