Tegnap estére olyan jól belejött a gyaloglásba, hogy már a szőnyeg "magassága" sem akadály, sőt a szétszórt játék is egyre kevésbé zavar be. Olyan kitartóan gyakorol, hogy le a kalappal. Hova tűnik sokszor ez a kitartás? Vagy ki töri le? Minden esetre most már nem csak egyenesen halad, hanem menet közben irányt is változtat. Az éles jobbos és balos még nem tökéletes, de az élvédőt az akvárium sarkáról pont most szedte le.... (ez sem akadály többet). A karjait könyökben behajlítva előre tartja, kézfejét petyhüdten lógatva vitorlázik előre. A múltkor is csak azért ereszkedett le gyorsan térdre, mert ahogy a szemem sarkából figyeltem, és megláttam, hogy már ilyen biztosan és hosszan sétafikál, idióta lelkes anyuka fejhangon elkezdtem neki örülni, Ő meg megijedt :). Szerintem mondhatjuk, hogy jár a gyerek!!!
Bírjátok még a telet és a szürkeséget? Én már nem kívánom sehova. Ez a pár nap napsütés teljesen kicsalogatott a gödör aljából. Szívem szerint már tavaszi nagytakarítottam volna, és csak azért nem, mert így is túlvállaltam magam, és nincs időm semmire normálisan. Hogy ne zizisedjek el teljesen mind a 2 nagymama bevállal egy héten egy-egy napot, hogy Mózit lekapcsolják pár órácskára, és csak a magam dolgának legyek (meg az Attiláénak :)).
És Sanyikám jól mondja. Már csak egy hét, és március. Még akkor is, ha nem lesz tavaszi kikelet. Ma pedig Mózi 13 hónapos, és linzert ígértem a hét elején, amit hátha ma sikerül is megsütnöm. Holnap pedig felakasztok az oldalra egy újabb fasírtot. Attila és Mózi is lelkesen falatozik ezekből az én legnagyobb meglepetésemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése