Maholnap van

Röviden beszámolok a negyed maratonról rotaryék szervezésében, általam való teljesítésben :).

Szombaton eldöntöttük Eszterrel, hogy 10 km menni fog, kifutottunk Pallagra megerősítésként, hogy van bennünk ennyi felesleg, vasárnap pedig neveztünk. Én futva közelítettem meg a helyszínt, ezzel megvolt a bemelegítés, majd 10 körül ellőtték a mezőnyt. Nekünk, negyed maratonistáknak 2 kört kellett kocognunk a környéken, minden elismerésem annak aki 4et és 8at bevállalt ebből. A szervezés egészen jó, leszámítva, hogy a női mosdóban 3 WC van, a férfiban 8 + a piszoárok. Most nem kezdek el azon morfondírozni, hogy mi ez a diszkriminatív megkülönböztetés, talán több a férfi sportoló vagy ők szarosabbak? Mindegy, én most náluk csorgattam. Nem izzadtam vért, 57 perc körül bent voltam. Igaz, nem a célsávba futottam be, hanem mintha futni akarnék még egy plusz kört. Csak az tűnt fel, hogy de fura ez. Máshol olyan jól megvan csinálva a befutó zóna, célkapuval, fényképpel, szurkolókkal, éremmel a végén, gratulálókkal, vízzel stb :) Aztán rájöttem, hogy JA! Én vagyok a hülye megint. Muszáj voltam hátulról támadni, és magyarázkodni, hogy már beértem, csak nem váltottam sávot... Bla-bla-bla. Felmarkoltam a kis csomagot, aminek a tartalmát általában Attila fogyasztja el (most Mózi is megevett véletlenül egy kókuszos ZOO szeletet félig itthon), és megkerestem a családot. Attila és Mózi a csótónál kaptak el a 2. körben, szegény gyerek azt hitte már ott a vége, és elpityeredett mikor tovább iszkoltam :(

A füves nagy placcon viszont nagyon jót mulattunk utána, amíg Attila ASICS cipőtesztelésen volt. Mózi kiszúrt 2 lila lufit meg egy sereg gyereket, akik színezgettek egy pokrócon. Neki se kellett több. Becélozta a lufikat, és ott fetrengett a pléden a gyerekekkel. Utána majd szétkapták a lányok, labdáztak, szorongatták, ő meg csak kacarászott. Inkább volt ez most majális élmény, mint futó, de erről csak én tehetek, hogy nem terveztem vele.