Jó az, amikor levélben érdeklődtök, hogy 'mi van már?, nincs új bejegyzés!, ugye, minden rendben?'. Rendben hát. De ez felhívás keringőre, aminek eleget kell tennem :).
Az egyik fontos momentum, amiről még itt nem emlékeztem meg, ESZTER! És most nem Sanyikám, hanem Mesi és Tamás bő 2 hetes Esztije. A múlt hét vége fele gondoltunk Barbival egy nemes jólesőt, és keddre (tegnap) komatálat aranyoztunk (ha nem rémlik az ovis nóta, segítek: Komatálat hoztam,/ Meg is aranyoztam./ Ha nem tetszik komának,/ Küldje vissza komának.... - nagyon leleményes). Vittünk a lábadozó friss anyukának tárkonyos csirkeragu levest Sára-módra és csokoládés-narancsos tejfakasztó csoda muffint á la Barbi. Mivel a két kis örökmozgót nem tudtuk és nem is akartuk elsütni, jöttek ők is. Egy két-három hetes gyerek mellett senki nem gondol még arra, hogy mit kell elpakolászni 1 méter magasságban, így Kende és Mózi kicsit átrendezte a terepet, amíg mi élménymegosztottunk. Kellett már nagyon egy lány a csapatba :). Isten hozta a kis családot a túlparton.
Hétvégén nagy családi haccacáré volt nálunk (= a szüleimnél, a szerk.) Géza napok és egyéb sok névnapi-szülinapi köszöntés, házassági évfordulók stb. Voltunk jó sokan, jó sok nemzetiség képviseletében, a 12 dédunoka közül is jelen volt 8. Firi Fóka itt is maradt, és hétfőn belenyalhattunk milyen 2 áldott jó gyerekkel az élet. Könnyű :). 1 napra. Firtos 3 éves, Mózi 1 elmúlt. De olyan cukik voltak, főleg a fürdőkádban, hogy Attilával fél órát olvadoztunk velük/rajtuk a fürdőszobában.
Ezeken túl pedig másik nagymamáékat is meglátogattuk, sétafikáltunk és dideregtünk a csalóka tavaszi napsütésben, én hódoltam kocafutó tevékenységemnek, illetve Sanyikámmal esküvői ruha-túrán járunk. 2 etapot már letudtunk, de még nincs meg a tökéletes falat.
Egyelőre ennyi betekintést engedek tűpettyes hétköznapjainkba, mert az idő egyre nagyobb úr, fogja a kezem. Felveszem újra a fonalat, és szövöm a feladatok árját. Csók belétek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése