Vagy lejjebb? Meglátogattuk családostól ezt a helyet az éjszaka megint. A napokban amúgy is megzizzent kicsit a gyerek, de ez az éjszaka nagyon durvára sikerült. Ahogy nő, egyre nagyobb a tüdeje, egyre nagyobb az akarata, egyre tarkább fegyver arzenált sorakoztat fel a hangjában és egyre nagyobb fogak bújnak ki belőle. Éppen ezért először nehéz volt beazonosítani a nagy zokogás eredendőjét.
Köszöntünk, Óóó Nemes Lelkű (kettes számú) Őrlő Mózi Manó szájában!! De megkínlódta szegény. Vele együtt szegény MI is (MI ebből a tanulság? Hogy tik is mink vagytok :D). Semmi nem volt jó sehogy sem :(. A mellkasomon végignyúlva általában bealszik a kritikus helyzetekben. Most ez sem volt jó. Attilával közösen ébresztgettük, mert olyan volt, mint aki alvajár/ül, nincsen otthon nála senki, és csak visíííít. Mintha szellemet látna. Jaaaj...
Aztán mai nap hasonlóan folytatódott sok-sok nyöszörgéssel, nem nagyon evéssel, rajtam csimpaszkodással.
Holnap hétfő. Új hét, új kezdet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése