Most hogy le tudtam minden baráti kötelezettségemet egy időre blogon, kicsit megpróbálom gatyába rázni a napjainkat a cybertérben. Már azt sem tudom, hol hagytam abba, de szépen felgöngyölítem az eseményeket. Mózi úgy is maratonit szunyál a délelőtti zenebölcsi és a nagyfiús, hajnal hatos ébredései, vissza nem fekvései miatt. Az idő is nekikeseredett, Pagony játszi ma már nem lesz.
E17 volt az utolsó szösszenet, rá pár nappal pedig a ház Cicája betöltötte a 15. hónapot. Ilyenkor 2 oltás a menő. Egyet karba, egyet popsiba. Aki még ennél is vagányabb, kérhet fütyi húzogatást..... Szegéééééény :(.
A rendelőben kint nagyon jól elhancúrozott Renátóval. Mondanom sem kell, Renátó nem a grafikus hibájából fekete. Viszont anyja helyett anyja volt. Toszigatta a kocsiban, tébláboltak a váróban, kinder tojás belsővel játszottak, és azt gyanítom, ekkor cserkésztünk be valami - tökéletes tisztító kúrának megfelelő - vírust. Miután látta tőlem, hogy miket nem engedek Mózinak, utána már ő mondta, hogy: nem, a kukát nem piszkáljuk; nem, nem megyünk arra; nem szopogatjuk a székeket stb.
Aztán megnyílt a pokol kapuja. Úgy zokogott az oltástól, hogy időm sem volt megvigasztalni, mire sorra került a kuki. Lefogta a lábát az asszisztens, nekem a kezét kellett, doktor néni meg húúúúúúúzta :(. Azt hittem menten összezokogom magam, de reméltem csak jobb itt, mint a klinikán a kés alatt. Azóta jobb a helyzet. Mindenki tudja, aki csak 15 hónapos oltás közelében leledzik, hogy galád, sunyi egy vakcina ez. Mire elfelejti az ember anyja, hogy volt ilyen, ember pont addigra lázasodik be miniszünidő előtt, hogy meg lehessen ijedni kicsit. Na de ne ugorjunk át 9-10 napot.
Az oltás után, ami feltűnt egyből, hogy nem evett normálisan. Soha nem volt probléma az evéssel, de most olyan dolgoktól rázkódott egész testben, amit olyankor csináltam, ha nagyon akartam kedvezni. Pl spenót hajdinával. De bármi egyéb. Gyanús volt, de nem arra gondoltam, hogy beteg lesz. Inkább attól féltem, hogy hirtelen a feje tetejére áll a világ, és az eddig jól evő gyerekből válogatós lesz. Az éjszaka is nyűgösebbre sikerült, de még akkor sem fogtam gyanút, mikor a lánybúcsús megbeszélés estéjén Attila maradt itthon vele, és az esti tisztába tevésnél 3helyre fosott a nagy ágyra... Akkor kezdtem el igazán csóválni a fejem, mikor a reggeli/hajnali kelésnél nem akart normálisan szopni. Putyulgattam az ölemben, mikor is valami nagyon meleg terjedt szét a felkaromon, a háta közepén, fel a lapockája vonaláig. Teljes vetkőzés, zuhanyzás-fürdés, új ruha, és végre cici. Nem sokáig maradt benne.... Sugárban hányta vissza. Azt sem tudtam szaladjak vele valamerre, hol jöjjön ki belőle, aminek ki kell. Végül nem mozdultam. Ott ült az ölemben, és jól lehányt. Persze vasárnap volt. Hosszú május elsejei hétvége, hajnal 6 körül. Gyerekorvos kikapcsolva, de legalább a beteg pityi visszaaludt. Hál'Istennek szerencsés végünk lett. Hányás nem volt több. Centrifugáltam neki az almát-répát, nyákosítottam a rizst, krumplit. Apránként visszatért az étvágya, elhagytuk a hasmenést. Lekeverésként még kiütéses lett, persze ezt sem itthon, így távdiagnosztizálni kellett, hogy ez a vírus vége. ÁMEN.
E17 volt az utolsó szösszenet, rá pár nappal pedig a ház Cicája betöltötte a 15. hónapot. Ilyenkor 2 oltás a menő. Egyet karba, egyet popsiba. Aki még ennél is vagányabb, kérhet fütyi húzogatást..... Szegéééééény :(.
A rendelőben kint nagyon jól elhancúrozott Renátóval. Mondanom sem kell, Renátó nem a grafikus hibájából fekete. Viszont anyja helyett anyja volt. Toszigatta a kocsiban, tébláboltak a váróban, kinder tojás belsővel játszottak, és azt gyanítom, ekkor cserkésztünk be valami - tökéletes tisztító kúrának megfelelő - vírust. Miután látta tőlem, hogy miket nem engedek Mózinak, utána már ő mondta, hogy: nem, a kukát nem piszkáljuk; nem, nem megyünk arra; nem szopogatjuk a székeket stb.
Aztán megnyílt a pokol kapuja. Úgy zokogott az oltástól, hogy időm sem volt megvigasztalni, mire sorra került a kuki. Lefogta a lábát az asszisztens, nekem a kezét kellett, doktor néni meg húúúúúúúzta :(. Azt hittem menten összezokogom magam, de reméltem csak jobb itt, mint a klinikán a kés alatt. Azóta jobb a helyzet. Mindenki tudja, aki csak 15 hónapos oltás közelében leledzik, hogy galád, sunyi egy vakcina ez. Mire elfelejti az ember anyja, hogy volt ilyen, ember pont addigra lázasodik be miniszünidő előtt, hogy meg lehessen ijedni kicsit. Na de ne ugorjunk át 9-10 napot.
Az oltás után, ami feltűnt egyből, hogy nem evett normálisan. Soha nem volt probléma az evéssel, de most olyan dolgoktól rázkódott egész testben, amit olyankor csináltam, ha nagyon akartam kedvezni. Pl spenót hajdinával. De bármi egyéb. Gyanús volt, de nem arra gondoltam, hogy beteg lesz. Inkább attól féltem, hogy hirtelen a feje tetejére áll a világ, és az eddig jól evő gyerekből válogatós lesz. Az éjszaka is nyűgösebbre sikerült, de még akkor sem fogtam gyanút, mikor a lánybúcsús megbeszélés estéjén Attila maradt itthon vele, és az esti tisztába tevésnél 3helyre fosott a nagy ágyra... Akkor kezdtem el igazán csóválni a fejem, mikor a reggeli/hajnali kelésnél nem akart normálisan szopni. Putyulgattam az ölemben, mikor is valami nagyon meleg terjedt szét a felkaromon, a háta közepén, fel a lapockája vonaláig. Teljes vetkőzés, zuhanyzás-fürdés, új ruha, és végre cici. Nem sokáig maradt benne.... Sugárban hányta vissza. Azt sem tudtam szaladjak vele valamerre, hol jöjjön ki belőle, aminek ki kell. Végül nem mozdultam. Ott ült az ölemben, és jól lehányt. Persze vasárnap volt. Hosszú május elsejei hétvége, hajnal 6 körül. Gyerekorvos kikapcsolva, de legalább a beteg pityi visszaaludt. Hál'Istennek szerencsés végünk lett. Hányás nem volt több. Centrifugáltam neki az almát-répát, nyákosítottam a rizst, krumplit. Apránként visszatért az étvágya, elhagytuk a hasmenést. Lekeverésként még kiütéses lett, persze ezt sem itthon, így távdiagnosztizálni kellett, hogy ez a vírus vége. ÁMEN.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése