Végre valahára eljutottam tegnap ide is. Annyira régen áhítozok egy jó alapos masszázsra, hogy csuda. Most vettünk 4 alkalmat, elvileg 2-2-t kipróbálni, de lehet, én nyerem meg magamnak, mert Attila csiklandós. Fel voltam készülve kb mindenre. Arra is, hogy a magyar nyelv elmélyítése abban merül ki náluk, hogy: FÁJ?. Nos..., igen. De tudtam, hogy majd jó lesz. A hátam, nyakam, az a bizonyos csuklyás izmom ratyi állapotban van. Érezte ezt a néni is, mert ráhúzott még egy negyed órát a szeánszra.
Nyilván frissen zuhanyozva mentem, de az volt az első itthon, hogy frissen zuhanyozzak. A vietnami balzsamra vagy tigris kenőcsre hajazó krém, amivel itt-ott bedörgölt olyan szagot okozott, mintha magam lennék NÓZI az inhaláló stift. Már mikor megérkeztem olyan jól esett a Beautiful inspiration zene és az a kicsit párás, balzsamos levegő, hogy lehet az is ellazított volna, ha csak üldögélek a soromra várva egy sarokban. Kíváncsian vártam, hogy vaj' hogy fog kinézni a rám jutó masszőr. Kicsike lesz, mennyire lesz sötét, és ferde szemű. Aztán libben az egyik függöny, és kijött egy mosolygó bácsi. Neeeeeeeeee, őt nem akarom. Hiába mosolyog, hozzám ne érjen. Fekete a haja, mint az ördögnek, meg különben is. Aztán libbent egy másik függöny is. Hál' Istennek :). Magamra rántottam az uniformist, aztán bedugta a fejét a függönyön a thai, de csak annyit mondott: hányát. Mi? Aztán leesett. Hanyatt feküdjek elsőnek. Szépen komótosan kezdte a lábamat, és az első 5 perc után már mindig az lomboz le, hogy mindjárt vége. Nyomkodott, dörgölt, paskolt, majd felpattant mellém oldalra, aztán a lábam közé. Nyakába vette a lábam, tolta, húzta, csavarintotta, mégis olyan jó volt. A kezem után jött a neheze. Ááááá, torzult a fejem, ő meg nem győzte mélyíteni a magyar tudását rajtam, hogy fááááj? És ja. De egy hét múlva újra akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése