Mózi eddig azt a csoportot erősítette, aki nem hajlandó nagyon kommunikálni verbálisan. Gyönyörűen megért mindent, és megérteti magát, de nem beszél. Mutogat, hümmög, dünnyög, bököd, nyekeg, ezeket viszont különféle hangerővel és hangnemben. Egy ideje már szépen felismerhető egy-két állathang. Hogy csinál a cica, kutya, boci? Ügyesen megmutogat mindent a könyvekben, ő is folyamatosan hadonászik az úton, én meg folyamatosan mondom, hogy ablak. Ablak. Ablak. Másik ablak. Pince ablak. Ajtó. Ablak. Autó. Fa. Igen, autó. Levél. Felhő. Ablak. Másik ablak. Motor. Stb. Volt már, hogy úgy indultam hazafele, hogy ki sem nyitom a szám, mert nem akarom megint elsorolni az összes pince ablakot és üzlet kirakatot a Piac utcán, Kossuth utcán. Remekül utánozza az autót. Jó bő nyállal fröcsög :). Cirka egy hete felfedezhető az apa. Pa-pa-paaaa-Apaaa-pa szerkezetben, illetve hasonó az anya: Nyanyaaa-anyaaa-nya. Tegnapelőtt viszont kristálytisztán nekikezdett a Dodó-nak. Dórit szoktunk családi berkekben így hívni, és most 2 napig anyáéknál volt, amíg én franciáztam. Ezt azóta is szépen és következetesen használja, áll a szobája ajtaja előtt, és mutogat. A másik az AUTÓ. Ez is szépen érthető, és nagyon örül magának, hogy sikerül kibökni. Hátha meglódul kicsit. Annyira imádnivaló, amikor látom rajta, hogy utánozni akar, megismételni, amit én mondok, de amint kinyitja a száját totál nem azok a hangok kúsznak ki, és ez őt is meglepi. Utána egyből olyannal próbálkozik, ami ismerős és sikerélmény. Annyit énekeltem, verseltem Petőfitől, Aranyig, mondókáztunk, lapozgattunk, nézegettünk, meneteltünk, hogy meghálálhatná már egy-két értelmes szóval. Igaz, így is annyira kifejező az egész testével. Soha senki nem örült nekem még annyira, amennyire Ő tud pl, mikor megjövök. Egész mindene röpköd az örömtől, és vigyorog, és botladozva szalad. Ha másért nem is, ezekért megéri elmenni, és előkerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése