tűkkelütött

Kezdem aktivizálni magam. Jól esik a heti 3*-i laza 7,7 km futás, a biciklizés, de csak lassan. Nem alszom el úton-útfélen, sőt vágyom egy kis leterhelt pezsgésre. Nem a tipikus lazzer kismama létre, sétára, piacra, játszótérre, képeskönyvre, főzőcskére. Agytágítóra vágyom, és gyermekmentes hétvégére Attilával. Ez most megint az utolsó lehetőségünk az elkövetkező 2 évben kb. Mózit már itt merem hagyni 1-1 éjszakára, nekem meg hatalmas felüdülés lenne. Nyár végére hátha bevállalunk egy teljes hétvégét kettesben valahol. - 2012. július 3. (aztaaa, Nagyapám tegnap volt 97 éves!!! Isten éltesse!).

Júli 18-ra kaptunk időpontot a 12 hetes UH-ra, amit nagyon vártunk. Én legfőképp azért, hogy megnyugodjak, hogy minden a lehető legjobban alakul odabent, valamint lecsapoljanak pár fiola vért stb labor. Meg is nyugodtunk, gyönyörűen látszott mindene a kis "tökösnek", mert ez is kiderült!!! bár én még óvatos vagyok ezzel. Hajnika már borítékolta nekünk. A 12 hétnél előrébb járunk a mérések alapján, már akkor majdnem betöltöttem a 13-at. Szóval mozognak még a dátumok, egyre közelebb van a kiírt is a Mózi szülinapjához (2 nap eltéréssel :)). Minden része ragyogóan látszott, még a szíve négy kis kamrája is. Ilyenkor úgy megnyugszom a következő vizsgálatig. Kaparászást nem érzek még, pedig nagyon aktív kis ember volt már korán reggel. Kilókról nem beszélek...., köhömmmm.... Majd lekopik utólag. REMÉLEM :).

A futás persze csak egyszer valósult meg ebben a tetszetős heti 3* felállásban eddig. Lejjebb tettem a mércét, és elég 2 alkalom is, amíg bírom.