A nyelviskolával szemben van egy antikvárium. A szünetben, hogy kicsit megsétáltassam magam, átruccantam felmérni a kínálatot, illetve nagyon antik Andersen meséskönyvet nézni, amilyet anno elhagytam egy prózamondó versenyen az általános iskolában. Azóta sem találtam olyan jó fordítást és olyan bőséges gyűjteményt, főleg nem olyat, amiben apa kicsi kori írásával, kajla betűkkel, grafittal benne lenne a neve. Most sem lettem gazdagabb :(. Viszont rá kellett jönnöm sokadszorra, hogy mennyire szeretem a könyvtár - és antikvárium-szagot. Hasonló ez a nagyiék könyvespolc környékének illatával. Ki is válogattam egy-két említésre méltó példányt Mózinak. Annyival sokkal jobban tetszenek, mint a mai csiri-csáré gyerekkönyvek rózsaszín vágtázó pónikkal. Ebben kevesebb a rajz, azok is főleg ceruza rajzok fekete-fehérben egy-egy mese közé csempészve. Színes kép pedig alig jut 3 mesénkként. Tudom, hogy még korai. Hogy most még a képek az érdekesek, a csiri-csáré részek, viszont később ezeket fogom előnyben részesíteni. Hadd gondolkozzon, képzelje el, táguljon a fantáziája, színezze ki fejben, találjon ki hozzá új arcokat, helyszíneket stb. Az én egyik kedvenc könyvem (persze az Andersen után) Az ezüst hegedű volt. Ezeket is hamarosan elő kell ásni. Ja, és nem szeretem a kifestőket sem. Az is korlátozza a gyerek fantáziáját. Sőőőőt! Akkor dicsérik meg, ha vonalon belül marad. Értem én, hogy az lenne a célja, hogy a kézügyessége is fejlődjön, ráhangolódjon a finom részletekre, de ne innen csipegessük fel ezt a tudást/érzéket. Szóval a kifestőktől kíméljetek (majd) :))!!
És ha már illatok és emlékek, a múltkor, mikor Sarudon voltunk, és elvittem babakocsizni Mózit, hátha beszunyál, akkor csapott meg az a nagyon jó nedves, vízparti erdőszag, mellé a kerti bográcsozás illatával. Nem mindegyikről villan be a gyermekkori vadkempingezés a Tiszánál, de akkor totálisan. Úgy gyűjtöm és préselem ezeket, hogy hasonlót tudjak tovább örökíteni majdan a gyerkőcöknek.
Előbb-utóbb rakodok fel sok-sok képet is villás targoncával, de addig is valszeg picit ritkábban jövök majd a jövő héten.
És ha már illatok és emlékek, a múltkor, mikor Sarudon voltunk, és elvittem babakocsizni Mózit, hátha beszunyál, akkor csapott meg az a nagyon jó nedves, vízparti erdőszag, mellé a kerti bográcsozás illatával. Nem mindegyikről villan be a gyermekkori vadkempingezés a Tiszánál, de akkor totálisan. Úgy gyűjtöm és préselem ezeket, hogy hasonlót tudjak tovább örökíteni majdan a gyerkőcöknek.
Előbb-utóbb rakodok fel sok-sok képet is villás targoncával, de addig is valszeg picit ritkábban jövök majd a jövő héten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése