Debütált a család

Apraja-nagyja. A hétvége volt az első alkalom, hogy Mózi két éjszakára is távol volt anyjától-apjától, és a köztes időben sem látott bennünket. Már augusztus elején tudtuk, hogy elmegyünk szeptemberben proccoskodni kicsit a gyerek nélkül, de nem gondoltam volna, hogy amint közeledik a lefoglalt hétvége annál több kétely és bizonytalanság merül fel bennem, hogy jó ötlet volt-e ez. Azt hiszem, kár volt izgulni. A nagymamák remekül állták a sarat, megmutathatták, hogy nem csak egy-egy estére, éjszakára, délelőttre "képesek" felidézni a gyermektartás művészetét, hanem egy teljes hétvégére is. Biztató :). 

Mi is nagyon jót lazultunk, wellnesskedtünk, minden nap úsztam 2* is, Attila méregtelenített a szaunában, pinyóztunk, bicajoztunk-futottunk, és nekünk extra szolgáltatás TV-csatornát váltogatni az ágyból :). Reggeli után szombaton délig aludtam, sőt. Akkor már Attila keltett. A születésnapomra kapott egyik könyvet is sikerült átpörgetni az ujjaim között. Azért sokszor mondogattuk, hogy "mennyire élvezné ezt Mózi" vagy pl reggelinél elnézegetve egy 2gyerekes családot kicsit megkönnyebbülve szusszantam magamban, hogy jó ez így most, még akkor is ha hiányzik a csemete. Kívülről egyébként sokkal könnyebbnek tűnik gyerekkel az élet. Olyan lazán kezelte az anyuka is a helyzetet, nekem meg az tűnt fel, hogy a gyerekek már megreggeliztek, apuka is félig, de anyuka mint egy fecske mama még mindig röpködött az asztal és a svédasztal között, hozott, darabolt, etetett, kicserélt, mert nem jó a mustár, majonézre gondolt a kisfiú a virsli mellé, kakaót szeretne másik szívószállal, pisilni kell a kislánynak, nem éri fel elég jól az asztalt és különben meg mi az a plafonon, mi az a szellőző és mire való, miért nem lehet hangosan beszélni, miért mondja mindig apa, hogy pssszt, halkabban stb-stb :D. Aztán eljött a pont, amikor belül már gondolom elég volt, és megkapták a gyerekek az anyuka iPhone-ját, rajta valami izgi mesével. Egy csapásra csend lett, elcsitult a nyüzsi. Én ettem még egy croissant-t.

És mindeközben Mózi? Élvezte az életet, látszólag különösebb megrázkódtatás nélkül. Nem emlegetett, csak a rózsaszín papucsom láttán. Játszott a nagyszülőkkel, piacon volt, virágot hozott, evett-aludt. Vasárnap úgy értünk haza, hogy a délutáni szunyát húzta. Alig vártuk, hogy felkeljen, és lássuk, hogy reagál. Leginkább sehogy. Mintha zavarban lett volna, a kiságyból ránk sem akart nézni, csak mutogatott jobbra-balra meg magyarázott. Aztán Attila kinyalábolta, és egyből indult a délutáni menet. Semmi extra Nyanyázás, bújás stb :(. Délután kimentünk a Békás-tóhoz bicajjal, de elég hirtelenjében kellett távoznunk, mert erőszakos hisztibe kezdett, ütögetéssel, csipkedéssel. Csak kibújt a szög a zsákból... A héten nincs francia. Jót fog tenni nagyon hogy kicsit kettesben lehetünk. Gyűjtöttünk egy bukósisaknyi makkot, de még kell gesztenye is. Délelőtt azt kevergette Mózi a BILIBOban. De erről majd legközelebb.