Holnaptól én alszom a bölcsőben

Gondoltam, délután én is hunyok a fiúkkal, miután Mózi hatkor kitrombitált az ágyból bennünket, most viszont ő a belső szobában cincog, zümmög - egyelőre nem úgy fest, mint aki hamarosan alszik. A másik fiúcska meg cuppog, szuszog, mekeg a kanapé (és természetesen a szoba) egyetlen szabadon hagyott fél négyzetméterén :). Addig, amíg Mózi nem szunyál be, nyertem egy kis 'semmittevős' időt Nektek.

Tegnap délben már itthon ebédelt, saját ágyikóban aludt. Még egy picit úgy veszem észre, nem százas, de ezek már csak árnyalatnyi eltérések. 

Lóci egészen jól követi a napszakokat. Segít ebben neki a Nagy Testvér, mert én hajlamos lennék vele végig aludni a napot. Tudja mitől döglik a légy. A mi ágyunkban összekucorodva a nagy paplan alatt a nagy cici árnyékában, amire vagy felkapaszkodik vagy lecsatlakozik, de közel az anyaszag, közel a szívdobogás. Viszont ezt az áldásos környezeti elegyet nem tartalmazza a bölcső. Attila mondta is, hogy aludjak én a bölcsőben, hogy ott is legyen anyaszag :). Nap közben sem kedveli mostanában a kuckót. Éjszaka viszont elég szépen alszik, nap közben meg abrakol állandóan. Gyakran keveset. De olyan jó ízűen, hogy félek, Mózi is megirigyli tőle. Egyre gyakrabban nézi, és nem csak odabújik, hanem figyeli az elejétől az összes mozdulatot .... 

Holnap pedig itt a kétéves SZÜLETÉSNAP. Ki sem lehet ejteni előtte. Lehet, a korára érzékeny (csak öregszik ő is), de fancsali, fintorgó képpel, a kezével is hadonászva mondja, hogy NEM, ha szóba hozzuk, hogy szülinap lesz, és hány éves lesz. Addig még van dolog. A nagy családi szülinap pedig majd hétvégén lesz.  Beszámolok majd feltétlenül. Addig pedig élvezem a bontakozó őskáoszt, ami még mindig smafu - tisztában vagyok  vele :).