Ott fejeztem be, hogy alvás-nem alvás. Biztos, hogy az a baj, hogy túl sokat alszik Lóci nap közben, túl nyugis, túl érdeklődő, módfelett tündérbögyörő. Valamikor ki kell a zsákból bújni a szögnek.
Alap esetben, ha nincs semmi különleges, akkor 7 körül elkezdődik az esti szeánsz. Fürdés, előtte általában vacsora, mese, szoptatás, összebújás, 1-2 éneklés, néha vetítés. Mózi adja az esti menet csontvázát, és Lóci körülrágja. Mivel nem vagyok görcsösen órához igazított szoptatógép, ezért lehet, hogy nyugisabban, lehet hogy feszültebben kezdjük a fürdést. Az biztos, hogy a vízben minden megoldódik, ott ellazul, élvezi a meleget, a csobogást, ha Mózi locsolgatja locsolóval a hasát. Az öltözés már nem mindig sima ügy, de inkább itt borul fel az egyensúly. Mózit Attila intézi (ha nem nyűgi pók, mert akkor csak anya, és nem pizsama, és nem kiszáll, és nem fürcsi-pancsi, és nem pelenka, csak bili pisi, 100* is cseppenként). A mese az ágyban esti babakakaóval és Lóci etetéssel indul. Legszerencsésebb esetben Kicsi bealszik, vagy megnyugszik annyira, hogy letehető. Akkor van kényelmes idő, hogy Mózival összekucorodjunk, beszélgessünk. Ha nem alszik be, és sír, akkor nekem kevésbé kényelmes, de Attila tartja kint a frontot. A bölcsi beszokás alatt nagyon igényelte Mózi, hogy anya nem kimegy, anya bebúj picit, és fogja a kezem. Ha távozni készülök, akkor mint egy kis pióca rám veti magát és sír. Ezt sikerült elég jól visszaredukálni, hogy még egy utolsó vers vagy ének, utána puszi és anya ki fog menni. Működik. Ha eddig csendben is volt Lóci, akkor kb mostanra elkezd sírni.... És innentől kezdve sír tizenegy-fél tizenkettőig. Ölben is biztosan. Nem akarom cicire tenni, hogy később ne legyen nagyobb harc anélkül elaludni (meg mert most evett), viszont arra sem szeretnék rászokni, hogy Attila a lakásban babakocsiztassa. Ha nagyon kész vagyok, akkor belemegyek. És 10 perc múlva biztosan alszik a kocsiban. Ha az ölemben alszik el, akkor viszont nem tudom becsempészni az ágyba, mert tuti felébred az első rezdülésre. Akkor is ha 40 percet várok, amíg igazán elszenderül a karomban. Fél tizenkettő körül aztán nagyon elég szokott már lenni, így csak az a vége, hogy a hónom alá kapom, cici a szájába, és szunya van. Ha elég éber vagyok, akkor be-becsempészem az ágyába, ha nem akkor marad köztünk, mellettünk. Mózi is így volt sokáig, de amikor elkezdett forogni rutinosan, akkor már féltem, hogy legördül, és akkor visszatettem az ágyba. Ez is el fog következni. Addig viszont este inkább sírjon az ölemben, amíg meg nem nyugszik, inkább lógjon a szeren éjszaka, amikor igényli, inkább legyek fél őrült :) este, mint hogy cumit dugjak a szájába. Mondom ezt most, amíg nem értem el a végemet. Ez nem azt jelenti, hogy a harmadiknál ne legyek már annyira kimerült és kiégett, hogy beadjam a derekam, de egyelőre van bennem szufla.
Cumi és/vagy ujjszopás megosztja a világot. Mindenkinek van véleménye, elképzelése és tapasztalata valamelyik mellett/ellen. Én ha kell, az ujja mellett döntök. Azt akkor kapja be, amikor kell, amikor legnagyobb szüksége van rá bármi miatt. Az az ő döntése. A cumibevetést legfőképp a külvilág akarja/nem akarja. Egyszer azért, hogy csendben legyen, és ne mondjon semmit (ezt is meg tudom érteni... - szó se róla), utána meg pont ő akarja elvenni, amikor úgy ítéli meg, hogy már "nagy" fiú/lány, ha már "nem való", ha már "nem tetszik", mert nem lehet érteni, mit beszél alatta. Akkor erőszakkal eltesszük, és valami más vigaszt, feszültséglevezetést talál a gyerek. Pl körömrágást, kis párnába bújást, egyebet. Ez csak az én személyes véleményem. És nem jelenti azt, hogy nálunk esetleg nem így lesz később. Lóci nagyon szájába tömködős gyerek. Illetve olyan rettentő erős benne a kismajom reflex. Úgy kapaszkodik mindenbe, ami elsuhan a keze vagy a szája előtt, hogy csoda. Akkor mára már nagyon okos voltam :), levezetem majd a feles energiám a vasalnivalóban.
Cumi és/vagy ujjszopás megosztja a világot. Mindenkinek van véleménye, elképzelése és tapasztalata valamelyik mellett/ellen. Én ha kell, az ujja mellett döntök. Azt akkor kapja be, amikor kell, amikor legnagyobb szüksége van rá bármi miatt. Az az ő döntése. A cumibevetést legfőképp a külvilág akarja/nem akarja. Egyszer azért, hogy csendben legyen, és ne mondjon semmit (ezt is meg tudom érteni... - szó se róla), utána meg pont ő akarja elvenni, amikor úgy ítéli meg, hogy már "nagy" fiú/lány, ha már "nem való", ha már "nem tetszik", mert nem lehet érteni, mit beszél alatta. Akkor erőszakkal eltesszük, és valami más vigaszt, feszültséglevezetést talál a gyerek. Pl körömrágást, kis párnába bújást, egyebet. Ez csak az én személyes véleményem. És nem jelenti azt, hogy nálunk esetleg nem így lesz később. Lóci nagyon szájába tömködős gyerek. Illetve olyan rettentő erős benne a kismajom reflex. Úgy kapaszkodik mindenbe, ami elsuhan a keze vagy a szája előtt, hogy csoda. Akkor mára már nagyon okos voltam :), levezetem majd a feles energiám a vasalnivalóban.
Csicseriborsókrém. És ebben az esetben nem humusz. Próbálok minél kevesebb tejterméket enni, de ez nem azt jelenti, hogy semmit. Csak azt kerülöm ki, amit nagyon megbírok állni, meg amit nem, azt is csökkentettem. Pl a sajtot, joghurtot, kefírt. Utóbbi kettőt Húsvét óta nem ettem 1 kefír kivételével, de a Pannónia sajtról nem tudom teljes mértékben levenni a szemem, ha benyúlok a hűtőbe.
Olyan változatát kerestem a csicseriborsónak, ami nem joghurt alapú. Legalább 12 óra áztatás után megfőzöm enyhén sós/"vegetás" vízben, majd nem öntöm le az összes főző vizet, hanem összeturmixolom. Belekeverem a felaprított zöldpetrezselymet és újhagymát, olivaolajat és mustárt. Kész!! Nagyon szeretem pufi búzával. Mózi is. Mennyiségeket nem írok. Nálam is szemre megy a játék. Ha álmos vagyok, és szűk a szemem, akkor mindenből kevesebb kerül bele.
Mózi szépen kommunikál: És ez így igaz :). Olyan aranyosan beszél, ragoz. Olyan jókat kezd mondani. Pl. Amikor itt volt a gyereksereg megcsapta az orromat a kakaszag... Kérdezem Mózit, hogy van kaka? Azt mondta nincs, és már feküdt is a határa, emelte fel a lábát, hogy nézzem meg. Mondtam, hogy tényleg nem, csak megcsapta az anya orrát. Csendben volt. Láttam, hogy feldolgozza a hallottakat. Mikor felöltöztettem, és felállt, orrba vágott. Mondtam, hogy ezt nem szabad, mert fáj anyának. Erre mondja, hogy Megcsap anya orrát kakaszag... :D. Ezeken túl is olyan jó szavakat és kifejezések használ, leaglább is olyan furán hangzik még a szájából. Na még ezt leírom, aztán nem osztok meg egyelőre többet, elkezdtem írni füzetbe őket. Fürdésnél a szappanbuborék fújó kis hengeres dobozát ráhúzta a fütyijére. Attila kérdezete mosolyogva, hogy mi ez? Mit csinálsz, Mózi?
- Zsebet.
Lóci tündérbogyó: Kétség nem fér hozzá. Anya is mondta (mármint az enyém), hogy már megható, mennyire cuki. Eldünnyög az ágyban egyedül, nézegeti a kezét vagy mikor mit, döngicsél, visongat, ha valaki megjelenik a látóterében, akkor kezével lábával röpköd és mosolyog nagyon. Úúúúúgy, de úgy örül, ha foglalkozunk vele. A halakat különösen szereti nézni az akváriumban. Főleg a nagy narancssárga papagáj sügéreket. Követi a szemével oda-vissza, néha bólint a fejével, mint fékezéskor, elinduláskor a bólogató kutya a kocsi ablakban. Én pedig nem győzöm neki hangosan mondani, és szorongatni a puha testét, szagolgatni a pofiját, hozzányomni az én arcomhoz, hogy mennyire imádom :)!!! Ő meg kacagja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése