Tegnap bevezettem Mózit a mozi világába. Véletlenül fedeztem fel csütörtökön az Apolló Mozi oldalán kiplakátolva, hogy mozi ünnep lesz a gyerekeknek, és a kínálatban ott áll Bartos Erika Bogyó és Babócája. Én a falra mászok tőle, pontosabban a mesélő hangjától, de nyilván tud valamit, ha a gyerekek ennyire oda vannak érte. Mózi is ismeri, de nem mondanám fanatikusnak. Inkább mintha csak a biztonságérzetéhez tartozna hozzá, hogy ha azt mondja "Kopp-kopp" (így emlegeti régről a mézeskalács sütős fejezetet a szarkával), akkor a laptopon megjelenik/megjelenhet a mese. Hát erre vettem jegyet. 13 mese egyben, orrvérzésig. Jajj :)! Lényegtelen is, ha látom az átszellemült, vidám ábrázatát. Mondogattam neki már szombaton, hogy
moziba megyünk holnap. Jó lesz? Lesz benne naaaagy TV. Az előadások előtt, lehetett rajzolni, ragasztgatni, fújták nekünk a lufikat. Rágcsálnivalót direkt nem akartam vinni, de pár szem aszalt áfonyát és mazsolát beszórtam a táskámba (nem egy az egybe...). Biztosra vettem, hogy 6 mesét sem fog egyben kibírni, csak kicsi még. Meg olyan, mintha férge lenne ;-) izeg-mozog, nem áll meg 2 percre sem. Nagyon cuki volt. Fogta a kezem szépen, és mint mindig, mikor elsőnek jár valahol meglepett, szemlélődő, raktározza a látottakat. Aztán feloldódik, és indul a pörgés. Ahogy lekapcsolódott a nagy lámpa, és a vászon megelevenedett, jobban fókuszált a lépcsősor végéin égő kékes fényre, valamint az ajtó fölött világító EXIT feliratra...
Még csak a 3. mesénél tartottunk, amikor lerúgta a papucsát az előttünk húzódó árokba, majd csápjaival tapogatásnak indult a széksor alján és a lépcső körül. Még vissza tudtam fogni egy darabig, aztán hallatszott a sötétben, hogy valaki pisilést emleget, 1-1 gyerek ki is ment, majd vissza. A 10-11. mese körül összeszedtük magunkat, indulásra készen ki is vonultunk, de a pénztártól vissza kellett fordulni. Akkor már le sem ültünk, csak a lépcsőre. Ő csak 1 percre, majd megindult fel-le, mint zsidóban a fájdalom, mutogatta a vetítő kalyibát, ahonnan a fény indult. Végül a vászon előtti téren kötött ki lufival rohangálva. Több se kellett. Csatlakozott Zsófi is hozzá, illetve még egy jó adag gyerek :D. Hát így esett, hogy először mentünk a moziba be.
 |
| Lóci csak itthon mozizott |
Tegnap bevezettem Mózit a mozi világába. Véletlenül fedeztem fel csütörtökön az Apolló Mozi oldalán kiplakátolva, hogy mozi ünnep lesz a gyerekeknek, és a kínálatban ott áll Bartos Erika Bogyó és Babócája. Én a falra mászok tőle, pontosabban a mesélő hangjától, de nyilván tud valamit, ha a gyerekek ennyire oda vannak érte. Mózi is ismeri, de nem mondanám fanatikusnak. Inkább mintha csak a biztonságérzetéhez tartozna hozzá, hogy ha azt mondja "Kopp-kopp" (így emlegeti régről a mézeskalács sütős fejezetet a szarkával), akkor a laptopon megjelenik/megjelenhet a mese. Hát erre vettem jegyet. 13 mese egyben, orrvérzésig. Jajj :)! Lényegtelen is, ha látom az átszellemült, vidám ábrázatát. Mondogattam neki már szombaton, hogy moziba megyünk holnap. Jó lesz? Lesz benne naaaagy TV. Az előadások előtt, lehetett rajzolni, ragasztgatni, fújták nekünk a lufikat. Rágcsálnivalót direkt nem akartam vinni, de pár szem aszalt áfonyát és mazsolát beszórtam a táskámba (nem egy az egybe...). Biztosra vettem, hogy 6 mesét sem fog egyben kibírni, csak kicsi még. Meg olyan, mintha férge lenne ;-) izeg-mozog, nem áll meg 2 percre sem. Nagyon cuki volt. Fogta a kezem szépen, és mint mindig, mikor elsőnek jár valahol meglepett, szemlélődő, raktározza a látottakat. Aztán feloldódik, és indul a pörgés. Ahogy lekapcsolódott a nagy lámpa, és a vászon megelevenedett, jobban fókuszált a lépcsősor végéin égő kékes fényre, valamint az ajtó fölött világító EXIT feliratra... 
Még csak a 3. mesénél tartottunk, amikor lerúgta a papucsát az előttünk húzódó árokba, majd csápjaival tapogatásnak indult a széksor alján és a lépcső körül. Még vissza tudtam fogni egy darabig, aztán hallatszott a sötétben, hogy valaki pisilést emleget, 1-1 gyerek ki is ment, majd vissza. A 10-11. mese körül összeszedtük magunkat, indulásra készen ki is vonultunk, de a pénztártól vissza kellett fordulni. Akkor már le sem ültünk, csak a lépcsőre. Ő csak 1 percre, majd megindult fel-le, mint zsidóban a fájdalom, mutogatta a vetítő kalyibát, ahonnan a fény indult. Végül a vászon előtti téren kötött ki lufival rohangálva. Több se kellett. Csatlakozott Zsófi is hozzá, illetve még egy jó adag gyerek :D. Hát így esett, hogy először mentünk a moziba be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése