Időnk, mint a tenger

Gondolhatjátok, hiszen két hétig nyaralunk :). Mondanom sem kell, eddig 326 oldalnyi IKEA katalógust sikerült megnézegetni alaposan, ami nem panaszkodás, csak nem az a fajta kikapcsolódás, mint hinnétek. Fő célom az, hogy szépre aludjam magam. Ez alakul, bár feküdni most sem fekszünk fél 12 előtt. Inkább csak a délutáni alvások vasalnak valamicskét rajtunk. Nyáron még azt terveztük, sátorozni fogunk. Én olyan szép emlékeket őrzök a tiszai vadkempingezésekről, olyan jó táborokat építettek apáék. Attila is nagyon lelkes volt, sőt. Ő nézegette és mérte fel a sátor kínálatot, majd magunkévá tett egy kétszobás, kocsi beállós (kb.) hatszemélyest, hogy ez elbírja a jövőbeni szaporulatot is. Ez már az indulás előtti mérlegelésnél kívül esett a rostán, mert csak hideg van ilyenkor. Így nem tudtuk felavatni idén. Tavasszal lakókocsi bérlésben reménykedtünk, de költséghatékonyabb megoldásnak tűnt a sátor, ha már vissza a természetbe és kempingbe. Végül csak ez a megoldás maradt. Háromszemélyes lakókocsiban nyomjuk, hűtővel, előtérrel, IKEÁs garnitúrával, remek kis konyhával, külön kuckóval Mózinak, biciklikkel, babakocsival, tömérdek motyóval, hogy komfortos is legyen. Kaptunk babakádat, van a kempingben főzési lehetőség, pedig hoztunk grillt, is faszénnel mindennel :D. Azt majd beizzítjuk Hután.

Nincs tömeg, csak lakókocsik és lakóautók vannak. És rajtunk kívül jóformán csak német nyugdíjas házaspárok. Akiknél komoly kultúrája van az ilyen pihenésnek. Meg is állapítottuk, hogy de jó lehet… Lesem tőlük az ötleteket, hogy mivel vannak felszerelkőzve, jövőre mit kell beruházni. Az ablakban, vázában három szál, nyíló rózsája is volt az egyik párnak. Cukik. Csak olvasnak, beszélgetnek, gépeznek (Mózi így hívja a laptopot), ücsörögnek, eszegetnek. Korán fekszenek, teljesen felveszik a ritmusát a nap-hold váltakozásának. Fekszenek a nappal, kelnek a kakassal. Tetszik.

Mi kicsit zsizsegősebbek pereputty vagyunk. Amikor a zene is szól bent, Lócika is ordít, Mózi is akar valamit, akkor úgy érzem ki kell jönnöm :). De ez a ritkább.  

Voltunk Esztergomban megnézni a Bazilikát, kószálni, és persze elsétáltunk a Máltai Szeretetszolgálat játszóterére, mert Mózinak nem hiányzik még semmi más program. Itt olyan boldog, azt sem tudja mihez kapjon, teli van gyerekkel, játékkal. Volt csap, volt kismotor, kavics, homok. 6-kor zárnak, akkor volt visítás, de szerencsére látta, hogy mindenki elvonul a tett helyszínéről. Ma átkocsikáztunk Visegrádra, de nem volt szerencsénk. A Fellegvárba igyekeztünk, fel is jutottunk, csak a pénztárnál kiderült, hogy ezt babakocsival nem tudjuk kivitelezni. Sok a lépcső. Túl sok ahhoz, hogy kivegyük Lócit, és lent hagyjuk a szekeret :(. Palotajátékok és hajókázás meg csak hétvégenként van.

Itt a kempingben hatalmas sláger a csupasz csiga. Láttam már én is ilyesmit, de ez olyan impozáns példány, hogy nem csoda, Mózinak ekkora öröm. Mikor mutattam nekem, hogy Apával mit találtak, akkor mondta, hogy meg is lehet fogni… (grrr, én ezt megúsztam szerencsére), és hogy behúzta a szarvát, mert fáj a torka… :). Mikor negyedóra múlva visszasétáltunk már nem volt ott. Elszontyolodott, de gyorsan meg is magyarázta felderült arccal, hogy hova lett: biztosan elment a boltba sajtot venni neki (mármint Mózinak) :)). Ma megtalálták megint kicsit arrébb a fűben, és Attila kérdezte tőle, hogy na hozott-e sajtot tegnap. Erre annyit válaszolt, hogy ad neki kártyát, hogy tudjon fizetni. Mennyi esze van egy két és fél évesnek?

Lócika két napja elég nyűgi pók. Ami tőle szokatlan. Mindenen visít, kivágja egyből a magas C-t, és csak akkor jó, ha legel a végtelen tejmezőkön. Mózi is nyüstöli állandóan. Néha az erélyesebb odamondás sem használ. Lóci pedig már sokszor fél, ha megjelenik Mózi, és ráfekszik, hozzáér. Ha csak a hangját hallja, akkor felderül az arca, ragyogva keresi merre van. Nincs átmenet. Nem csak elkezd méltatlankodni, ha baj van, hanem egyből világvége acsarkodásba kezd, és vonyííít. Simán bele fog férni az is, hogy Mózinak piszkálnia sem kell, ő meg sír. Ilyen is előfordult már, hogy a konyhából hallom a felvisítást, szaladok be, egyből Mózit veszem elő, hogy mit csinált, és szegény semmit…  Tudom, hogy ez tipikus hiba, de ha sírás van két oldalról, Mózihoz nincs türelmem. Mert tőle már elvárnám, hogy megértse, ne csinálja stb. 

Most így vagyunk. 8-kor koncert a kempingben, hétvégén pedig áthelyezzük a bázist a jó öreg Hutára. A bölcsiben is akkora sikere van, annyit mesél róla Mózi, hogy most is mindenki odajön utánunk Mama elmondása szerint, aki a napokban összefutott Márt nénivel.