Ma nagyon elemében volt délután Mózi :D. Kezdte azzal, hogy mikor hazaértünk, talált egy hajcsatot a kis asztalon, és átnyújtotta nekem, hogy ez az enyém.
- Tegyem bele a hajamba? - kérdeztem.
- Igen, mert kihullik a szőr a hajadból.
Már ezen jót derültem. Aztán folytatta a sort. Mostanában kezd fantáziálni, történeteket kitalálni, sárkány van a szobában, bekapta a tologatós csattogó lepkét, Attilának faarccal mondja, hogy nem volt ma bölcsiben, mert szabadság van stb. Neki nem kitalált barátja van, hanem létező személyek, akik képzeletben velünk élnek. Ketten gyakori vendégek. Dodó és Barna. Este szóltam neki, hogy jöhet vacsorázni, készen van, de még meleg. Nem akart jönni, mert itt van Dodó is. Óóóó, mondom, de jó, akkor meghívjuk őt is, vacsorázzon velünk. Képzeletben köszöntöttem, cuppantottam kettőt az arcára, de addigra már kacagta Mózi, és partner volt a játékban. Eljátszottuk, hogy itt ül az asztalnál, terítettünk, és szedtünk is neki. Sőt, kiskanállal etettük a levegőben úgy, hogy végül a mi szánkba landolt a falat. Nevette. Még kér Dóri :). Sőt, megjött időközben Barna is. Kint parkolt a motorral a ház előtt. Sört nem kért, mert motorral van ;-), de teríteni neki is kellett.
Alig akart fürdeni, végül az segített, hogy jöjjön gyorsan, kifolyt a vize, már Dóri is várja. Majd a kiszállásnál miután többszöri rimánkodásra sem akart kitápászkodni, és Attilának azt mondta, hogy Te rossz állat vagy, meg ő maga is, megnyugodott, hogy már Dodón is hálóing van. Este nem mesét választott, hanem a Megy a labda vándorútra dalt kérte 100*, felváltva a végén, hogy ...Csili csalamádé Barna hopp, hejj hopp. Majd a Barna cicájával énekeljem:... Mirr-Murr hopp, hejj hopp!! Aztán megint Barnával. Most Dodóval. Most a Barna Cicájával... és így tovább. Azt mondta, bebújt mellénk az ágyba Dóri, Nagyanya, Regő, Firtos, Berci és Regő anyukája, Juditka is, takarjam be őket. Cuki.
Reggel a zörgő golyós lábú tologatós medvét vitte ki sétálni, mert kakálnia kell és pisilnie. Aztán úgy tologatta a szobában, olyan fegyelmező tekintettel mondogatta neki, hogy LÁB (Attilától szokta látni, hogy a kutyát, mikor kiviszi sétálni mondja neki, hogy szépen láb mellett haladjon kutya) :)). Na ez az igazán jó korszaka. Bár ezt mondom mindre.
Nyílik a csipája a bölcsődében is. Hol Erzsike néni mondja, hogy huncut volt, nem fogad szót, de nem tud rá haragudni egy fél percig sem, mert aztán adja a puszikat, és mondja, hogy máskor nem csinálom... Ma a tízóraihoz terítettek, mikor az abroszt rántotta le amíg Márt néni elfordult a tálcáért... Benne van a pakliban az ilyesmi. Viszont az is, hogy két hete abszolút nem csorog be a bölcsiben sem a pisi, nem találok a napvégén a szekrényben bepárásodott zacskókat ruhaneművel, mint a CSI nyomozások során. Ügyesen énekel, mondjuk inkább szavalásnak, csak jóóó hangosan kántálja a szöveget, és olyan jó visszahallani magamat, amikor Lócit fegyelmezi: Lóci! Ne lássam meg még egyszer, hogy megharapsz :)! Itt-ott kever a szórenden. Irgum-burgum, vaskalap!
