Hát eljött ez is. Egy jó ideje kifarol már a fenekével a négykézlábas állásból, de most hétvégén, Tiszaszentimrén pénteken (október 25.) szabályosan fel is ült ebből a csálé támasztékból. Vigyorog elégedve, kúszik utánam a másik szobába, aztán meg-megáll szopogatni egy kis kábelt, vezetéket, majd örül az új perspektívának a szobában, a csillárnak és a könyveknek.
Amivel viszont nem remekelünk az az étkezés. Amilyen jól cuppogott az elején, olyannyira nem hajlandó mostanában (egy jó hónapja) semmit bekapni, elcsócsálni. Én azért próbálkozom, de a kedvenc körte, alma, banán, barack sem csúszik. Semmi. Ki sem nyitja a száját. Ha a kezébe adom, akkor amint hozzáér a nedves gyümölcs darabhoz, eldobja, elejti. A kenyérhéj, kifli csücsök bezzeg csúszna jószerével. Marad a tej. Panaszra így sincs ok, mert közel járunk a 10 kg-hoz, csak hát 10 hónaposan jó lenne már enni valami mást is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése