Én vagyok én, Te vagy te

Ki a hülye: Én vagy Te? Én! Gondolhatjátok sokan, hogy minek kínlódok egy szimpla itthoni szülinapozás miatt ennyi sallanggal, amikor belépek a boltba, és megvásárolhatok egy csomó kelléket. Vagy meg se kell vásárolni, csak sütni egy tortát. Azt hiszem itt a válasz: Áldozathozatal. Még akkor is, ha nem tudja egyelőre értékelni az illető. Én viszont így érzem felköszöntve a gyerekeimet. Sajnos nem fogom bírni szusszal és feladattal karácsony után a januári menetet, így muszáj lesz egyszerűsíteni a jövőben, és összevontan ünnepelni. Csak nem fogja csorbának érezni Senki. Viszont az is fix, hogy több januári ivadékkal nem sokkoljuk a családot és a büdzsét ;-).

Morfondírozok már egy ideje, hogy mi lenne a legtalálóbb szülinapi ajándék Lócinak. Nehéz eset, mert nem szeretem a játék-dömpinget, és nem a rumli miatt, hanem mert fölöslegesnek érzem. Igyekszem a klasszikus darabokat beszerezni, zenélős-elemesek kíméljenek!! Inkább legyen logikai vagy kreatív (olló, filctoll, ragasztó, pötyi, gyurma stb) Mózi idején is így sakkoztam, ezért törni kell a fejem, hogy mi az, ami még nincsen, mert fölöslegesnek érzem a duplikációt is. Ez a kiindulási alap, de világos, hogy ennyire letisztítva nem megvalósítható. Ami eddig elmaradt az a FA hintaló!!! Tökéletes választás, tökéletes ötlet. A Voilá fajátékok már karácsonykor és adventkor is sikert arattak, különben is megtudnám vásárolni az egész boltot, főleg, ha töredéke lenne az ára... :) Ajándék eztán pipa. Én a neten  levadászom, Attila beszerzi :D. Remek munkamegosztás.

Karácsonyra kaptam egy könyvet Marikától. Mintha csak magamnak választottam volna annyira telitalálat volt. Ez adta az ötletet, hogy Lócinak erdei állatok legyenek a szülinapi vendégei. Annyi az ötlet benne és a neten, hogy belefulladok. Mindent szeretnék mindig megvalósítani, de lehetetlen egyedül. Meg persze vérzik kicsit a szívem, amikor 2 perc alatt rombolás áldozata lesz. Pedig tudom, hogy erre van szánva. Ebből a kis könyvből követtem el a szalvéta gyűrűket pici módosítással, illetve varrtam 3 kis erdei állatot filcből (mosómedve, róka, mókus), ilyen vonulatban készült a meghívó (vagy inkább emlékkártya), az ital feliratok, müzliszelet borítók és a girland is. Utóbbihoz 4 levélsablont rajzoltam, azokat másoltam át piros nátronpapírra, majd ragasztottam rá az előre szerkesztett, előhívott és kivágott L-Ó-C-I 1 É-V-E-S betűket. Készült a családban mindenkinek fejdísz (nyuszi fül, róka, medve és farkas fül). A torta a jól bevált extra gyerekbarát (főleg, mert Lócika le van maradva a hozzátáplálási táblázatban) maci forma volt, ami mazsolás, banános, sütőtökös, csak tojássárgája van benne, olívaolaj és liszt (fehér és rozs).
Attila segített a bevásárlásban, piacozásban, kaptam szép virágot, amit Mózi választott, de a Lóci 'spórolt pici pénzén' vettek Apával Nekem :). Délutáni kelést követően ünnepeltük meg a kettes számú nagyfiút, Mózi eléggé meg volt a háttérben csendesedve, estére meg kiakadva. Olyan fura ez, hogy nem beszél, nem tudja elmondani, hogy féltékeny-e, mit érez ilyenkor, csak következtetni lehet. Nem tudom, mennyit szűr le a készülődésből, hogy ez most nem neki szól, de neki is fog majd hamarosan. Könyörgés, alkudozás, és nyivákolás tarkítja a minden napjainkat, mintha csak most ért volna el minket igazán a dackorszak. Attila szerint egyre jobban látja Lóciban a vetélytársat, ami nagyon valószínű. Annyira aranyos, amikor látszik, hogy a helyzetét erősítve, az én kedvemben akar járni, és mondja meleg, mély hangon,  hogy Én szeretem Lócikát, nem bántom. Téged is szeretlek Anya, Téged sem bántalak... Úgy vágytam volna rá, hogy nosztalgiázva képzeletben végig lebegjem a tavalyi  pár napot, de erre nem volt módom. Az órát figyeltem nagyon délelőtt 11 óra tájban, de fektetésig a gondolataimat nem hallottam, este meg hamar rászundítottam fél 12-kor. Majd a héten kicsit lesz módom feltöltődni. Pl ma fel sem öltöztünk Mózival, és délután is sikerült aludnom majdnem 2 és fél órát. Valahogy így morzsolgatjuk napjainkat, ami legkevésbé sem unalmas :)).

Boldog születésnapot, LÓCIKA!!!