Mózit is utolérte az idei születésnap

Lám-lám, öregszik a család. Mózi éveinek száma is hármassal kezdődik. Egyelőre neki csak kezdődik :).

Későn értünk haza. Jutott játszóház is, bár majdnem én is elsírtam magam :(. Nyílt novemberben egy Manóvár játszóház a Mester utcán, ami nagyon kedvünkre való. Ide indultunk el négyesben, de nem tudta Mózi, mi a végső cél. A kocsiban is csak fűtöttük, hogy magától gurul az autó, mi sem tudjuk, merre megyünk stb. Aztán, amikor befordultunk a parkolóba, kézzel-lábbal hadonászott a boldogságtól, hogy Apa, ez az! Gyere be, és lecsúszunk..., és jó? Jó lesz? Annyira imádom látni, amikor ilyen önfeledten minden sejtjével örül és boldog.

Sokan voltak, rengetegen. Már láttuk az ablakból. Utána az ajtón kiírva: CSÜTÖRTÖKÖN ZÁRVA! ZÁRTKÖRŰ RENDEZVÉNY!!

Addigra Mózi már be is nyitott, de elénk siettek, és jelezték, hogy teltház van. Mondtuk, hogy ő is szülinapos, de sajnos nem jutottunk be. Elkezdett zokogni. Olyan szívszorító volt, ahogy a boldogságból egyszerre ekkora szomorúság lett és mélyről jövő zokogás, nem hiszti :((. Még az autóban is mondta, hogy ez nagyon szomorú dolog... nagyon sajnálja... (Attila közben lektorálta az emlékeimet. Kicsit már nagyi vagyok :)) Mondtuk, hogy keresünk másik játszóházat. Így jutottunk át a domb utcai Hangyabolyba, ami ez után nagyon lelakott volt, de megnyugodott. Volt fagyizás, este finom túrórudi tortázás őszibarackkal dúsítva (nem kakaóporral hintettem meg, hanem reszelt csokival), de a nagy-nagy összevont családi szülinapi banzáj vasárnap esedékes. Én már éjszaka, amikor felkeltem három körül Lócihoz, észleltem, hogy ilyenkorra 3 éve már 25 perce megszületett az első kisfiam.... (Sóóóóhaj.... - jó nagy) Tovább nem is részletezem. Holnap köszöntik fel a bölcsődében, illetve búcsúzunk el a csapattól. Másik sóóóóhaj ... Jól van ez így, próbálok nem visszafelé vágyakozni RÁK módjára, az oviba is nagy-nagy bizodalmunk van. Nem szeretek évértékelő összegzést írni. Még akkor sem, ha utólag jó egyben látni, hogy mi is történt, mit is tud, mit csinál, mit szeret stb. Tűkkelütöttnek pont ez az apropója. Hogy ebben benne vagyunk mindenestől. Így csak szimplán:

Isten éltessen Mózi Cicám!!

Nagyon koncentrál - alig tudtuk visszafogni, hogy addig
ne fújja el, amíg nem fényképezzük le :)