Vasárnap névnap

Köszönöm a koránkelő névnapi köszöntőknek viberen, chat boxban, smsben, emailben, szóban, telefonon a megemlékezést. Még korán van, várom a többiek jelentkezését is :-)).

Tegnap elvitte a Jézuska a fát. Mama kapcsolta le Mózit, Lóci maradt, és remélem, nem raktározott túl sok élményt a koppasztásról, ablakon kigórálásról (akkor betettem az ágyába), tűlevél szedegetésről négykézláb a szőnyeg bolyhai közül... Szépen el is pakolásztam, Attila meg délelőtt polcokat fúrt a falra, még fog is, így nyertünk megint plusz teret. A mellkasomból múlik a feszítő hiszti, hogy NEM FÉÉREK!!! Pakoljon már mindenki maga után egyből!!! Nem akartam felhívni a Mózi figyelmét a fára, kíváncsi voltam, észreveszi-e egyből. Nem :). Fürdés után (ahol sajnos megint jól le kellett teremtenem, mert örökösen vödörrel önti Lóci nyakába a vizet. Egy még nem annyira baj. Kettő is csak akkor, ha nem vagyok bent. Viszont ha ordítás van, akkor már az első is sok. Szokta kérdezni tőlem, hogy ráfeküdhet a hátára, lebírkózhatja stb. Én meg megengedem, de mindig mondom neki, hogy a visítás a mérce. Amikor elkezd nyöszörögni, méltatlankodni Lóci, akkor hagyja abba. Mert onnan már nem játék. És ez az a pont, ahol be szoktam avatkozni. Nem tudom - vagy nem is lehet - ügyesen csinálni, mert nyilván nekem kell a kicsi védelmére kelnem a nagy rovására, így meg csak azért is azt érem el, hogy nő a féltékenység, nő a piszkálódási haditér. Nem ennyire komor a helyzet, mert a sok puszi, és saját játékok önszántából való felajánlása azért bőséges így is. Ha szemet vet a Lóci kezében lévő játékra, főleg ha az övé, akkor is cserelehetőséget javaslok. Hogy adjon akkor a kezébe mást Lócinak, ami legalább olyan vonzó, mint amitől megfosztotta. Még most szerencsés a helyzet, sokszor lekenyerezhető Lóci. Próbálok nem hülyeséget mondani. Nem azt mondom, hogy haragszom Rád, hanem, hogy Ezért, amit csináltál haragszom. Nem azt mondom, hogy buta VAGY, hanem hogy butaságot CSINÁLTÁL. Mégis attól esik leginkább kétségbe, ha szomorú vagyok. Ha Lócit bántja vagy kikelek magamból, akkor is ijedten kérdezgeti, hogy szomorú vagy Anya? Mikor vagy haragos, Anya? Akkor ha nem fogadsz szót! Ha sokszor kell elmondani valamit, és akkor sem azt csinálod.) Pont egy ilyen eseményt követően reméltem, hogy ma már nem veszi észre este, hogy szublimált a karácsonyfa. Nem szerettem volna, ha összeköti a rosszcsontkodását, a fa hiányával. Miután kiszállt, és pizsiben ténfergett a nappaliban, egyszer csak mondja, hogy

Jééé, de szép rend van. El vannak pakolva a játékok a polcra (a fa takarásában volt az egyik könyves polc, aminek az alsó polcain játékok vannak). Jövök ki, és csodálkozva mondom, hogy jéééé, a fát pedig elvitték az Angyalok. Legörbült szájjal mondja, hogy Csúnya vagyok (mármint ő maga). ??? Miért lennél csúnya, dehogy vagy. - De, csúnya vagyok, mert bántottam Lócikát, és azért vitte el a fát a Jézuska.... :(
Bummm. Győzködtem, hogy ez abszolút nem így van. Sőőőt. Azért, mert ilyen jó fiúk voltak, azért maradhatott ilyen sokáig itt. Ha megnézi, már szinte mindenhonnan elvitték az Angyalok.

Hamar túlléptünk rajta, annak örült utána, hogy milyen szép rend van, nagy hely, és hogy a Jézuska vasalt-e ki? (mert közben ezt is sikerült befejeznem, de a kivasalt, összehajtogatott ruha még ott maradt a vasalódeszkával együtt :)). Végül is majdnem.... Az Angyalok vasaltak ki :)).

Holnap is próbálkozom némi írással, most a fiúk piacoznak, tankolnak.