Jaaaj, de tetszett ez most...

... hogy az olvadt jég megindult a az én szememből is. Hogy most kabátostól ülve a konyhában a romok felett egyedül (indulok éppen Anyát köszönteni, A fiúk Mamához mentek) van 5 percem bőgni, és kiereszteni a hetek óta felgyűlt gőzt, amit megkoronáz mégis ez az "Anya vagyok és ünnepelt" érzés, hogy Ketten is vannak, akiknek a világ közepe vagyok mindenemmel együtt. Hogy végre bevallhatom, hogy egy sz@ros NIVEA anyáknapi reklám is meghat, és csak azóta mióta sztátuszt váltottam. Remélem, hasonlóan emelkedett hangulatban éli meg az én Anyukám is ezt a napot :). Isten éltesse Őt is!

(Kismam blog szerzőjétől kaptam többed magammal)

Szia, 

Lehetne az anyaságom csupán rózsaszín cukormáz, tündéri babamosoly, édes kis lábak és cuki kezecskék öröme, de az anyaságom másik fele a biggyedt szájakról, könnyes szemekről, szüntelen veszélybe szaladó lábakról és örökké maszatos kezekről szól. 

Az anyaságom több órai rohanás 10 csendes perc reményében, nagy sírások és kacajok hullámvasútja, melynek néha részese, néha csak villámhárítója vagyok. 

Az anyaságom megjátszott szigor, "mert hát mégse lehet", aztán elengedés, és meggyőzöm magam, hogy tudatos volt, de valójában csak lusta voltam tovább vitatkozni. 

Az anyaságom közlekedési rendőr, logisztikus, gyorsétterem és zsonglőrszolgálat egyszemélyben. 

Az anyaságomra gondolva saját anyám jut eszembe: neki is ilyen volt? 

Most már tudom: igen. Ő is tudta milyen legyinteni a játékborította gyerekszoba láttán és nyugodt szívvel leülni inkább 5 percre, aztán 1 perc után lelkiismeretfurdalva felállni és mégis rendet tenni. 

Spenótról és húsról papolni, aztán sűrű napokon megengedni inkább a pizzát és jó fej szülőnek érezni magát ettől. 

Naponta tízezerszer rászólni a gyerekre a csúnya beszédért, a rugdosásért, a csámcsogásért, a száj pólóba törléséért és közben azon morfondírozni, van-e bármilyen hatása a tízezeregyedik rászólásnak, vagy csak azért szólunk-e rá, nehogy bárki is azt mondhassa, "milyen csúnyán beszél, hát nincs neki anyja, aki rászólna ilyenkor?!" 

Az én anyaságomról nem szólnak pátoszos anyák napi versek, átlagos napokon átlagos anya vagyok. De amikor meglátom, hogy a gyermekem megáll előttem és az inge alját húzogatva hadarja el a bemagolt versikét, amikor nagy nyálas puszit ad, puha karjaival átölel, amikor "szejetjek"-mondja, elolvadok. 

Elolvad bennem a jég, látod a szemem szélén kicsurog. 

Patakok erednek és most engedem nekik. 

Mindig erősnek kell tűnnöm, de ma 5 percig gyenge vagyok. 

Boldog Anyák Napját neked is! :)