tűkkelütött

Most nyugszik le a vérem, zúgó vasárnap volt. Semmi extra, semmi fennakadás, de most hogy csend van, és ágyban a két gyerek, érzékelem az egész napos ramazurit. Mi lesz velünk júliusban? Gyúrok erősen az ovi szünetre...

Pakolászok holnap pár képet, mert annyira mostohán kezelem őket és a blogírásra sem akkor van érkezésem, amikor megszáll a nagybetűs ihlet, hanem csak pótlás van és elmaradás, önkergetés, halogatás.

Íjjajj úgy élvezem én a napokat, sajnálom, hogy hétköznapi karaktervetésben nem vagyok jó, mert sokszor elkap a jó érzés, hogy mennyire jó ezt a két fiú gyermeket pátyolgatni, mennyire jó látni őket nőni, okosodni, fejlődni (még akkor is ha rángatnám vissza az időt, hogy ne rohanjon, még nem élveztem ki fenekestül az egészet) Rácsodálkozom elbűvölve Lóci fejlődésére, és ledöbbenek Mózi okosságán, leleményességén, szó és mondatszerkesztésén. Olyan igazi ovis bugris, Lóci meg másolja mindenben :). Szép álmokat!