Telkibánya

Lehet, hülyén hangzik, de úgy érzem, a Zemplénbe hazaérkezem. Fújjj..., igen, ez leírva elég közhelyesnek tűnik. Elcsépelt, mint Petőfi az Alföld-függőségével ;-)? Mindegy. Szeretem.

eW tábor 2014. Kb február óta tudjuk a helyszínt és az időpontot, de a múlt hétvégén elérkezett az egyetemi társaság éves rendes találkozásának időpontja. A létszám annyiban ingadozó, hogy a gyermektelen párok, egyének átmenetileg lemorzsolódnak, és gyermeklegeltetővé kezd átalakulni a régi hagyomány. Fiúk söröznek az Arany Kocsmában, nők hámoznak, bográcsoznak, gyermekfelügyelnek ;-). Na jó, nem ez a jellemző, csak volt ilyen része is. Mi a Szobonya családdal sátoroztunk. Ez azért külön feldobta az egészet, megadta a füstös ízét. Ők három gyerekkel, mi kettővel. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Kun-Siposékkal letárgyaltuk egy héttel korábban, hogy tartsunk 0. napot is, mert a három nap két éjszakával rövid. Sőőt, ha már Zemplén, és közel van Encs, és már olyan sokszor beszéltünk róla, akkor ejtsük már útba az Anyukám mondtát is. Jellemzően Ádám-Seresék fél órát késtek :). A legdurvább esetben max egy polgári szertatást hagyunk ki ;-), de reggel Lóci belesz@rt a kádba Mózi mellé, aztán a csúszós kövön hanyatt vágta magát, pakolás közben volt orrvérzés, gyermek vigasztalás, tankolás, piac... Így Attilára maradt a vezetés, mert én vezetek szívesen, ha nem kell időre menni. Olyan eldugott kis zug az étterem bejárata a Coop mellett, hogy észre sem lehet venni a kulináris zarándokhelyet. GPS is jelzi, hogy itt vagyunk, na de hooool??! A bejáratot nem akartam elhinni, hogy a bazár soron van. Mi Attilával nem vagyunk nagy ízlelőbimbóval megáldva, de azért ez elég jó ebéd volt. A kakukkfüves nyúlcombom olyan volt, mint a hal :))). Állagra. A kv is remek, meg maga a helyszín. Tökéletesen tolerálták a 4 gyerek kavicsozását a kerti részben, a jövés-menést, otthonérzést. Mert nagyon otthon éreztük magunkat a szabadban heverve ki a kajakómát. Le a kalappal előttük. Innen kocsikáztunk át Telkibányára, ami bevallom azt hittem kisebb. Futás közben jöttem rá, hogy ez nem annyira Nagyhuta 1 zsákutcával megáldva... Imádom a zempléni hegyeket, a kékszűrős tájat és kakukkfű illatot.

A Panzió és Hotel barátságos, a sátorhelyünk vadregényes a tó mellett. Ja. És az, hogy sörözhetek újból, sokat nyom a latba. Már a kipakolásnál érzem a szélsszájú kisbéka érzést, hogy de jó lesz nekünk itt, de jó kiszakadni otthonról még akkor is ha nem hosszú időre. A pakolástól már nem ódzkodok, patentül megy minden. Kivéve, hogy az egyik hálózsák itthon maradt... :). Kaptunk helyette paplant. Megint nem terveztem semmit, magazin azért mindig bevan készítve unatkozás esetére, de nem nagyon tud előkerülni szegény... A 10 körmömet is csak két részletben tudtam leacetonozni, újból kifesteni is csak Hután. 

A gyerekek  kalandparkoztak. A fénykép az előkészületeket örökíti meg, még ha kicsit torz is. Mózi tartott a a bátorság próbától. Az a kicsi kori nagy arcú merészsége lepattogzott. Elég kimért, megfontolt, inkább ijedős mostanában. Utólag persze tetszik, és emlegeti. Mégis a medence és a szabadtéri fitness kert volt a menő. Péntek ebédre grilleztünk, aztán kora délután elkezdtek csordogálni a többiek is. Egyre több és nagyobb a gyerek, volt járműpark kismotorokkal, futóbicajokkal, játék és igazi babakocsikkal, úszó felszerelésekkel, foci hálóval, f@sza szappanbuborék lengetővel, gyermek felügyelőkkel, iszogatással, eszegetéssel. Nem mellékesen Mózi első csókja is elcsattant!!! Köhömmm... Jól összenyalták egymást Zsófival este búcsúzkodva, jóéjtpuszit adva :D. A felnőttek meg kacarásztak olyan cukik voltak.

Családilag vasárnap kora délután még átruccantunk Hutára, itt is gyakoroltuk a grillezést, medencézést, "semmittevést". Olyan jó ilyenkor haza jönni. Amikor úgy pakolunk be a kocsiból, hogy a romok felett pihegve, koccintva (vagy nem mindig koccintva) megállapítjuk, hogy ez is egy király 5 nap volt. Már a jövő évi helyszín is megvan, de egyelőre nem lövöm el ;-). Bátran ajánlom ezt a helyet is. Nekünk bevált.