tűkkelütött

Egy picit megint eltűntem családi beszámoló terén, pedig zajlik az élet. Most kicsit bele is vagyok szottyanva. Kimerít a könyörgés, az alkudozás, az, hogy még este 10-kor sincs alvás, hogy ketten együtt nem játszanak el jelenleg, mert ütögetés, csipkedés van, óvodából hazahozott tipikus sok eltanult hülyeség, mint: lepúzom Lócit és lepisilem..., vagy Atya-gatya, szaros gatya..., vagy kurva életbe..., és hasonlók. Kicsit fogytán a türelem, hogy semmi sem működik A-ból B-be, csak kerülő utakon, hogy kell hozzá aláfestő műhiszti. Estére használhatatlan vagyok, és nem értem hogy működik másnál napi rendszerességgel a háztartás rendben tartása, mosás-vasalás, főzés, gyerek, kipihenés, feltöltődés, egyéb. Tegnap mire kijöttem a gyerekektől Attila már kitöltötte a vörösbort, hogy lazuljak. Azt mondta, valami konyakot vagy brandy-t kellett volna, de ilyesmit nem tartunk itthon .... :D. Na de nem ezt a sirámot szántam igazán mára, hanem olyan jókat mondanak, kérdeznek közben a fiúk. Lócika hihetetlen, hogy mennyire jól beszél. Gyönyörűen mondja a szavakat, mindennel bepróbálkozik, visszaadja legalább a ritmusát a mondatoknak, felismerhetően "dalol", utánozza Mózit és versengés megy Apa és Anya kegyeiért, mindent be kell mutatni, meg kell dicsérni. Mondja, hogy kaka, hangutánzással jelzi a pisilist, sőt testtartásban is utánozza Mózi állva pisilését :D. Jelzi, magyarázza, hogy vetkőztessem le, pisilni szeretne, de ha a wc-re ültetem, egyből le akar szállni. Ezt elgyakoroljuk egymás után párszor, mert közben nem szeretném kedvét szegni sem, hogy nem veszem komolyan a kérését. Előbányásztuk a bilit is, arra is ráül néha ruhástól, de inkább játékokat rámol bele, így elpakolom. A héten a játék helikoptert úgy tette le a szőnyegre, hogy a farkán landolt, erre felragyogott az arca, és mondta, hogy (r)epülő kakál!!! Elkezdett erőlködni is, és szájjal reccsintett hozzá. Annyira büszke volt magára, hogy a helikoptert megkakáltatta, hogy azt hittem felfalom, olyan cuki volt. A harapása és a víz kipancsolása is megfogyatkozott, most inkább csíp, kapaszkodik, durván lefejel a böccintgetések helyett... Lassan kezdjük a bölcsit.

Mózi azt kérdezte tőlem ma a zebránál állva, hogy Anya, ha fiú leszel, szeretnél egy ilyen terepjárót? (Ott állt a piros lámpánál épp egy Mitsubishi terepjáró). Mondtam, hogy Anya nem lesz fiú, de csak erősködött - gondolom egy igent szeretett volna hallani :) - hogy deee, ha nagy leszel... Megnyugtattam, helyretettem, hogy anya ha nagy lesz (azt nem firtattam, hogy nagy sohasem leszek ;-)) sem lesz soha fiú. 

Gyakran mondja, ha valami nem tetszik neki, hogy nem vagyok a barátod, nem játszom veled, nem szeretlek (itt egyből helyesbít egyelőre, hogy de szeretlek, csak vicceltem :)), sőt a héten megütött. Ez eddig nem volt jellemző, sőt. Tudom, hogy ezek korral járó sajátságok is, de úgy szeretnék egy-két napot betekinteni az óvodába észrevétlenül. Hogy ott hogyan viselkedik, kivel játszik. Mert nem teljesen zökkenőmentes. Nem szívom ezeket mellre, de most tényleg érzem, milyen lesz kamasznak :D. És hogy mennyire nehezen fogom én ezt viselni.