2014. október 3., péntek

Bármennyire is rusnya a lusta tulajdonság, ezt most sajnos vállalnom kell... Akkor tetőződött bennem, amikor ezt olvastam: 

Nagyon jó ötlet, le a kalappal Nóri előtt, de én sorozatosan kudarcot vallok mostanában magam előtt, ha a rendszeres mozgást próbálom beiktatnia napjaimba. Hiába lelnék 20-40, akár 60 percet is, nem ezzel van a gond. Hanem én abban a 20-40 percben csak bámulnám a sötét monitort. Szégyellem is magam érte, mert semmi okom nincs rá igazán, de 1 hetig most csak úgy lennék. Gyakorolnám a fotoszintetizálást, a bőrön át lélegzést, az alvást, a fejembe párna húzást. Olyannak érzem magam, mint a telefonom. Hiába van töltőn, és írja ki, hogy max, pikk-pakk lemerül. Ez már csak azért is nyomaszt engem, mert nem vagyok/voltam ez a fajta. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése