tűkkelütött

Ide sem volt időm ma írni, pedig gyűlik-gyűlik a sok exponálás a fejemben. Na majd egyszer ez is összejön. A fiúk meg úgy felnőnek, hogy arra eszmélek, se bejegyzés, se fénykép :(.

Lócika mai mondása. Már eleve ez durva, hogy két éves nincs, és mondásokról kell beszélni ;-). Csak hogy ez ki ne surranjon a fejemből reggelre.

Addig hancúroztak a szétdíbolt kanapépárnák, matracok között, hogy mindketten egyszerre elkezdtek csuklani. Ez Lócinak nagyon tetszett. Jött ki kipirulva a konyhába, hogy: Anya, HUKKáztam.

Persze egyből ez sem esett le. Csak miután csuklott egy nagyot vigyorogva :D. Az volt az aranyos benne, hogy nem szoktuk így emlegetni, hanem a hangutánzó szót egyből jól ragozta térben és időben, számban és nemben és minden, ami van. El vagyok tőle olvadva... 

Holnap meg leírom azt, hogy Mózitól miért vagyok. Mert nekem ilyen jó dolgom van, hogy ennyi fele el lehet olvadni.

Szép álmokat! Mesi szavaival élve: bemosakszom az esti fekvéshez.