Fáradt vagyok, de tótágast áll bennem a karácsonyi hangulat. Úgy néz ki, idén törvényt bontunk, hagyományt oszlatunk. Tavaly meglehetősen kifingtunk december 24-ére, és hiába szeretjük a nagy sürgést-forgást, nekem csak kicsúszott a számon az a mondat, hogy jövőre elbújnék inkább Hutára. Attila ezt akkor kb készpénznek is vette :). Nem kellett sokáig barátkoznom a gondolattal. Édes négyesben, plusz Tolsztojjal bevackoljuk magunkat 23-án a hegyi parasztházba, és nem lesz - más által egyébként nem támasztott - magunk gerjesztett megfelelési kényszer, csak társasjáték, pocolás, majszolgatás.
Fura. Valahol belül csak erre készültem. A képeslapok már megvoltak akkor, amikor egyáltalán felvetült ennek az idei forgatókönyvnek a gondolata, de idézetben, egyszerűségben teljesen erre a vágyamra/vágyunkra, igényünkre utal az idei üdvözlet. Kóstolgassátok.
a legszebb az egészben, hogy az idézetre egy Kundera könyvben bukkantam nyár végén, szintén Hután, és tudtam, hogy ezt valahol felhasználom, annyira illeszkedett. hát most itt van... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése