tűkkelütött

Úgy szeretem, amikor kis gömbölyű puha macskatalpain érkezik. Nyílik a konyha ajtó, és hoz egy álmos, elfeküdt hajú, hunyorogva mosolygó, álomszagú, gyűrött Lócikát.

Elindulok akkor vissza. Az élelmesebbjeinek feltűnhetett, hogy azt írtam októberben, kezdjük a bölcsit. No, nem kezdtük. Max november közepétől kezdhettük volna egyéb bölcsődei okok miatt, akkor meg már úgy voltam, hogy azért az egy hónapért nem éri meg nem az eredeti terv szerint haladni. Nagyanya bevállalta, hogy majd Ő heti 3 alkalommal istápolja Lócikát, és január 5-től kezdünk. Papírok a helyén, lesz üres hely stb. Erre majd még visszatérnék egy köhhintés erejéig :). Szóval ezért nem volt beszoktatási beszámoló. Ami késik nem múlik. Januárban a 2 éves Lócika Erzsike néni szárnyaira lesz napközben bízva. Már most hiányzik az okos kis feje :). A piacon felcsillant ma a szeme Nagyné és Fiai standja előtt. Felül 2 bocifej figyel. Mutatja nekem lelkesen. Anyaaa, boci! Mondom, igen, tényleg. Erre ő: KETTŐ is! És ne legyek elolvadva...? Ne csókolgassam szerteszét a piacon? Deeee!!