Erzsike, husit nem kérek...!

Nagyon szeretek bölcsődébe járni. Tudom, hogy alap, hogy mindenki gyerekét megdicsérik, és jól is teszik. Ezt akarjuk hallani. Hogy még egy ilyen cuki, ügyes, okos, imádnivaló gyerek nincs másik az épületben. Hogy milyen csuda jókat mond, hogy milyen jól fogalmaz, hogy el vannak olvadva az ikercsoport bölcsis nénijei is. Álom etetni, mert 4* kér :D, és hozzáteszi: De Erzsike, husit nem kérek.

Ehhez persze látni kell Lócit, és ismerni. Megzabálom. Jó hír, hogy az intézményben nem harap, nem csíp. Itthon is sokat javult a helyzet. Pl harapni szerintem azóta nem is harapott bele Móziba. Szeretek úgy érkezni, hogy bekukucskálhatok, és nem vesz észre. Elmélyülten játszik, beszélget. Majd észrevesz.... Nagy kerek szeme majd kipukkan úgy felvillan, elhajít mindent a kezéből, csetlik-botlik ha kell, de rohan. Most kezdem azt érezni, hogy már szívesen megy, nem csak azért, mert tudja, hogy ez a menet. Sokat emlegetjük Erzsike nénit és Karolinát. Elhagytuk kb végleg a babakocsit, bár szívom is a fogam miatta néha, mert borzasztó a tempó ahogy haladunk. Végtére ráérünk. Hazafelé meg végképp. Motorral járunk. Néha ölbe kapja, és erőlködve újságolja mindenkinek az úton, hogy Erős vagyok! Megállunk minden gyufaszálat és pókhálóba ragadt porszemet megnézni, lakatot, deszkát, botot, homokot. Néha úgy érzem, nehezebb a helyzet mintha egy részeget akarnék megtanítani gerendán egyensúlyozni. Az első fiú már jól vizsgázott, ő is kitűnő lesz belőle ;-).

Ezt a bölcsis szösszenetet ide akartam még karcolni, hogy mindenki nyugodt legyen, a kicsi (is) jó kezekben van. Olyan sokszor csodálkozom rájuk mostanában mikor itthon vannak, és sertepertélnek, játszanak (vagy éppen visítanak), hogy annyira jó nekem. Fényképként csattannak bennem bizonyos pillanatok. Mint a most vasárnap déli is. Elmentem futni, és mire hazaértem, Mózi nyitotta az ajtót, pontosabban csak kikulcsolta. Kikukucskált a függönyt félrelibbentve, majd visszaszaladt, és egy kis szünet után Attila nyitotta az ajtót. Addigra a lépcső tetején ott kapaszkodott a két kis fiú egy nagy cserepes három-hagymás lila jácintba, közösen visszhangozva, hogy Boldog nőnapot!