... dög vagyok. Pedig Lócárt napja is volt ma. A család csorba, mert Mózi visszament repetázni Hutából Nagyanyáékkal. Lócika ma bölcsit is kezdett, de már fél 10-kor telefonáltak, hogy vigasztalhatatlanul zokog :(((, érte tudnék-e menni délben, mert látszik, hogy ez most hirtelen sok neki... Érte is mentem délben, itthon szunyált a kis kópé. Viszont annyira nagyon élveztem ezt a töredék napot vele. Annyira nincs ilyen alkalom, hogy kettesben legyek akár pár napot is a fiúkkal külön-külön, pedig szerintem nagyon kellene. Nekem biztosan :). Annyira könnyűnek és idillinek éreztem, mint anno, mikor még csak Mózi volt (természetesen ezt csak utólag érzem könnyűnek, akkor nem :))). Minden figyelmem és türelmem csak rá fókuszált. Közösen szitáltuk, dagasztottuk, sütöttük az aranygaluskát, belepte a liszt a konyha felét szó szerint. Adtam neki egy tálat, hadd szitáljon kedvére. Úgy is tett :D. Először katonásan a tálba, majd kezdte magasabbra emelni a szitát, utána ment mellé, majd a kezére, székre, és élvezte, hogy szóródik, nyalta az alkarjáról. Egyébként ritka jó lett a kelt tészta, és az egész galuska. Isten éltessen Lócika! Holnap ez a blog lesz a fő fókusz. Szép álmokat!
 |
| ezt meg csak azért ide, mert most mentettem le |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése