Ilyenkor extrán... :D
 |
| A gömbölyű kiskemencét pedig 'csakazértis' felteszem, hogy ugyanúgy meglegyen, mint Lócikával anno |
Amíg ülepszik bennünk a borsófőzelék, addig beszámolok, hogy 25-26 hetesen gyönyörű AranyKépeket és moziműsort kaptunk. Lola a sztár!! Na jó, inkább szerényen belebújt a lepénybe, és a kezét igyekezett begyömöszölni a szájába vagy takargatni vele magát, viszont így is minden fontos kiderült. Tökéletesen rendben van mindene, működik, lüktet, mozog, ásít, nyel, pisil, nem szorongatja a köldökzsinór, nincs dongalába, nyúlszája, szabályos gyönyörű kis szíve és szervei vannak. Az hogy még gyönyörűséges is, és mosolygott csak ráadás. Illetve nekem az is, hogy továbbra is kislány. Mert 6 hét midig elég ahhoz, hogy felmerüljön bennem a gyanú, hogy biztos, hogy kislány lesz. Biztos :). Itt biggyesztgeti a száját az asztalomon, igazi kis tornász fazon. Végig bicska pózba vágta magát. Nem ám, csak felhúzta a térdecskéit, hanem totál fent voltak a tappancsai a feje, arca előtt :)). Olyan jó ez az UH időszak. Kötelezővé tenném a kismamáknak, hogy minimum fél nap szabadságot kapjanak utána, hogy csak merengjenek ki párás tekintettel a fejükből, és folytassák azt az intenzív kapcsolatépítést és befelé-figyelést, ami ilyenkor annyira evidens. Automatikusan lelassulok (még inkább) és csak ezen jár az eszem, hogy milyen lehet neki bent, biztosan a legjobb helyet béleltem-e ki neki. Az hogy ő úgy érezze, hogy a legjobb barlangba fészkelt, azért nagyon dolgozni fogok továbbra is. Lóci szerint Ő barlangban lakik a hasamban. És mennyire jól elképzeli... Tegnap is beszállt mellém fürdés közben, és simogatta óvatosan a hasam, hogy ugye ez egy barlang :). Ebben a mindent ellepő szerelmes hangulatban megbánom az összes korábbi kimerültségemet és ideggyengeségemet, hogy nem tudatosul bennem minden pillanatban, mennyire rettenetesen, elképzelhetetlenül sokat adnak hozzá a családhoz és hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése