tűkkelütött

Hogy én mennyire rettenetesen örülök annak, hogy 2011-ben elkezdtem felskiccelni kis családunk apró-cseprő mindennapjait.... Ott kezdődött a felfokozott örülés, hogy átfutottam az idei októberi posztokat. Majd a 2014 októberit. Utána a 2013-at, 2012-et és végül a 2011 októbert és decembert. Első blikkre az tűnt fel, hogy mennyivel választékosabban tudtam fogalmazni :D. Még volt szókincsem, nem csak tőmondatok. Lehet felzárkózni saját egykori jómagamhoz. Az összes lényegtelen(nek tűnő) mozzanat olyan jó, hogy meg van örökítve. Hálásan meghajlok magam előtt, hogy visszatükröztem egy-egy megőrülős időszakot is. Nem sajnálom, hogy annak is nyoma maradt, sőt. Egész hitelesen képviselem a családot :). Belevaló lakmuszpapír vagyok... Most pedig bekuckózok én is a fiúk után azzal az érzéssel, hogy én mindig pont jókor vagyok jó helyen :)).

Ez még a 2 héttel ezelőtti mézeskalácssütés. Csak olyan régen raktam képet is. Szép álmokat!