Én még őszinte ember voltam...

... és csacsogtam mindenkinek, aki rám mosolygott. 

Este még kimentünk a fiúkkal a TESCO-ba, mert volt annyi szabad kapacitás, hogy a nagy bébi ruházati kiárusítás és kupon tengerből felhasználjunk valamit karácsony előtt. Sokszor érzem úgy, sőt egyre égetőbben, hogy turbó mód rendbe kellene vágni a lakást és a körítést Lola várás végett, mert sehol nem bírjuk ki a február elejét. És addig még karácsony, szilveszter, Lóci szülinap, Lóci ovi szoktatás, Attila névnap, Mózi brüsszeli kiruccanás, Sári névnap, Mózi szülinap, Mama műtét, Attila elutazás vár ránk. Sűrű január lesz, remélem, csomómentes.

Így összerántottam a fiúkat, és pelenkát valamint pár hiányzó ruhát, zoknit, sapkát beszereztünk. Amíg én válogattam, addig ők a bébi osztályon tébláboltak. A téblábolásból aztán polcszervizes munka is alakult. Besegítettek az ott rakodó néninek labdákat, pelenkákat, játékokat pakolni :)), és mint ilyenkor szokás megindult a pletyó a részükről. Nem voltam mindig hallótávolságban, de azt elkaptam, ahogy Mózi meséli, hogy Mi most pici babát várunk, Anya azért vásárol babaruhát... 

Utána hallom, és látom, ahogy mutogat, hogy Nézd, az az én anyukám :))). A következő körnél már a néni kérdezett engem, hogy valóban kislány lesz a harmadik és Lola? Na akkor ő is elmesélte, hány unokája van, és hogy ugye, jobban örülök, hogy végre kislány lett a harmadik... Grrrrrrrrr.. - erre már nem is reagáltam :). Egyébként egy nagyon kedves néni volt, Mózi kérdései révén megtudtunk, hogy évek óta ott dolgozik a bébi osztályon, és mondta is büszkén Mózi, hogy majd jövünk máskor is, és hozzuk Lolát is :D.

Na kisült a mézes, megyek is feküdni. Szép álmokat!