Igen, a héten mi voltunk

... az a 15 lakásos ház, akit a csőtörés miatt ideiglenesen kitelepítettek a belvárosban. Mi éppen nem voltunk otthon, már csak akkor érkeztünk az utca másik végéből babakocsival, amikor láttam, hogy villogók, rendőrautók, mozgolódás, öregek-fiatalok kint dekkolnak az utca elején... Rendőrnéni a kapunkban, hogy stip-stop, csak kifelé lehet menni. Akkor tudtam meg, hogy a trolimegállóban felrobbant egy vízvezeték, ami 100ezer éves, az önkormányzat pincéje ázik, és statikailag vizsgálják a házat, hogy nem veszélyes-e. Mondtam, hogy akkor legalább a bébihordozóért, hadd lépjek be, mert egyébként is indulnom kell Lóciért, illetve Lola etetése is aktuális. Nyilván ilyen helyzetben ezek nem erős érvek, nem mehettem be. Lola rákezdett a nyöszörgésre, kérdeztem másik rendőrt is, hogy csak a kapualjból lépnék fel fél másodpercre. De nem.... Amikor a tűzoltók indultak a pincébe, akkor somfordált oda hozzám a rendőrnéni, hogy Na most, akkor gyorsan. Még éppen időben, kocsiba vágódtam, irány Lóciért, mert szerdán M. nénis nap van, Lolát pedig jobb híján az autóban szoptattam meg. Délután Nagyanyáékhoz mentünk, ott volt az esti locsa, mert estig elzárták a házban a csapokat is. Azóta szabad a tánc, az épületnek semmi baja, de legalább történik Debrecenben valami, akkora hírértéke volt az eseménynek... Hozzájárultam hát én is ;-).