...mármint a másik Bóbita, aki épít. Abszolút nem akartam és nem is erőltetek semmit a rajzolásban, nem színeztetem a fiúkat, nem rajzolok nekik arcokat, fejeket konkrétumokat, hogy tessék így kell, így néz ki, másoljátok. Még akkor sem ha utánzásból tanul. Viszont annyira várnám a kibontakozást, az alakzatok és fantázia formák, figurák megjelenését. Nem feltétlenül török basát, bármit, ami annyira tetszik egy gyermekrajzban. Magam sem tudom, miért. Csak azt, hogy én nagyon szerettem rajzolni, és sajna nem tudok jól felnőtt fejjel. Most mintha érzékelnék egy lépcsős áttörést. Nagy szemű színes embereket kanyarít Mózi. Vmelyik nap is arra mentem be este 10 körül, hogy teli az ágya színes ceruzával és Lócival állnak a sötétben a kis lámpa alatt az asztaluknál és rajzolnak. Tegnapelőtt is fülelek, mintha filctoll kupakolás menne. Benézek, és Mózi rajzol az asztalánál, notesz az ágyában. Anya, de ne tedd e, ne dobd kil!! Hogy ééén kidobni? Alig várom ezeket a mester remekeket. Csak mondtam, hogy holnap folyt. köv, most bebújás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése