NOT ;)
Egész viccesnek tűnik így leírva és visszaolvasva, pedig tegnap nagyon nem tudtunk nevetni rajta. Se ott, se útközben, se itthon a szűkös négyzetméterekre megérkezve és bukdácsolva a szennyes romokon. Lassan tényleg nem éri meg ennyi napra felcuccolni, mert már főzni sem kell (mert viszünk/veszünk), a ruházat is hitvány, de mire mindent ki-be meg le/fel hordunk, kitakarítunk vége is a hétvégének és a pihenésnek. A gyerekek fel vannak pörögve a kerttől, felkapálták a felét giliszta után kutatva. Nem is tudom, hogy mi vagy ki billentette ki a vasárnapot, fátylat rá. A szombat még nagyon jól sikerült. 
Füzérradványban jártunk a Károlyi kastély parkjában megrendezett vadételfőző versenyen és vadásznapokon. Maga a miliő rég magáévá tett, bárminemű vadász téma meg Attilába rak fészket. A gyerekek kaptak kakasos nyalókát, mert az pedig nekik kuriózum. Ilyen bazári alkalmakkor évente egyszer lehet. Lola vigyorgott, kacarászott, de a hordozókendőt mondhatni nem kedveli. Nem vagyunk egy túra fanatikusak, de a hegyet megkerüljük már a gyerekekkel, mert annyit kibír Lóci is. Örültünk, hogy már Lola jön a kenguru erszényben, én is azt képzeltem, hogy mellkason zötyögve egy mukkja nem lesz, hallgatja majd a kakukk hangját, hesszelget. Attila kezdte vele a kört. Nyűglődött, de nem hagyta abba a sírást rajta sem. Látszott, hogy csak az a baja, hogy ki akar szállni, mert nem szereti ezt így. Már lefelé jöttünk a hegyről, túl voltunk a felén a túrának, mikor feladta a méltatlankodást, és bealudt. (Mostanában nem szeret mellkason se feküdni, utál hason lenni, és nem nagyon engedi, hogy a vállamra fektessem.)
11 óra, fekvés. Holnap folyt. köv :D. Hulla vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése