tűkkelütött

Tolok egy Aerospress-t, utána folytatom a megkezdetteket. Tegnap olyan frankónak éreztem megint magam, ahogy szülő konzultációra mentem Lóci (nem)dadogása miatt, és abban maradtunk M. nénivel, hogy májusban még jár hetente játszani hozzá, utána két hetente, majd lassan "elengedi a kezét", mert tökéletesen működik, tökéletesen produkálja a terápiás eseményeket, reagál. Figyelni kell rá, mert ő egy ilyen nem kimondós, belül rágódós, emésztgető típus, aki kis késéssel tüneteket produkál. Nincs egyetlen kiváltó ok, lehet, hogy korai volt a 2 éves bölcsi kezdés hiába nem látszott rajta, iszonyatosan igényli a figyelmet, szeretet, próbálgatja a határait a végsőkig, lavírozgatok néha körülötte, hogy megússzuk hiszti nélkül, de mégis világos legyen előtte a szabály és a rend, mert nyilván az is kell. Testvérféltékenységet elkerülendő iktatunk be single napokat, félnapokat, amikor Attila az egyik gyerekkel van (vagy kettővel inkább), és ezt gyerekenként rotáljuk, hogy legyen tiszta, higgadt figyelem rájuk, amikor csak ő(k) vannak, se mosás, se teregetés, se varrás, se főzés, se munka és csak kettesben. 

Jó a visszaigazolás, hogy milyen jól csinálom, hogy milyen jól kezelem őket, hogy milyen nagyon sok mindent teszek bele egy napba, de hogy látszik a gyerekeken is, hogy ők az elsők, és meglesz ennek a hozadéka, még ha nem is panaszkodtam ennek ellenkezőjére. Ma viszont nem gurul a nap annyira, újra kell startolnom, és legalább pár napra kizárni azokat a tényezőket, amik szívják az energiámat (rumlis lakás sok pontja, konténernyi vasalnivaló, szűkös hely), mert lesz felmentő sereg hamarosan.

Tegnap Anyák napja volt az oviban. Annyira jó érzés volt, hogy mind a két fiú ott gyűrődött az ölemben, és verselt, énekelt. Boldogan, büszkén hozták a készített ajándékot (Mózi "selyem" terítőt festett, Lócikának agyagba nyomott kis praclija volt + virág), majd megköszöntötték a nagymamákat is, hordták az enni-innivalót. Meghatódni nem volt idő éppen ott akkor, mert elég sűrű volt. Lefőttem már az első két percben, mert a kisszékeken ülve ketten fickolódtak az ölemben, húzódott le a ruha a nyakamból, alul meg kúszott fel, közben csalapálták egymást és volt 40 fok a teremben, így hogy ilyen sokan voltunk ;-). A versekből Lócika itthon elmondott egyet reggel, majd a többit is megkérdezem, mert csak valami napraforgó maradtam meg az emlékezetemben azok közül, amiket nem ismertem.

Utána fagyiztunk egyet a FÓRUMban, ahogy minden évben, egyedül Mama hiányzott a sorból, de annak örültünk, hogy a térdműtétet követően egyáltalán benevezett erre az anyák napi délutánra.